Elöljróba
Sok ideig vakoskodtam mindenféle szerencsétlen elektromos lámpák fényében, a karbidosoktól lopva olykor egy kis látványt, hogy belássam, ennek véget kell venni. Nem halogathattam tovább a karbidlámpa beszerzését.
Mielőtt komolyabb vásárlásokba kezdek (ami annyit jelent, hogy hosszú távú használat a cél) utánanézek a dolognak az interneten jól. Szoktam hirdetni, hogy ami az interneten nincs az nincs. Sajnos az elmélet bukik. Magyar viszonyokra specializált karbidlámpa-leírást nem sikerült találnom (mit érdemes és miért, mire kell odafigyelni stb.). Elhatároztam hát, hogy a saját bőrömön kísérletezem ki a dolgot és megörökítem az utánam jövők számára.
Sztori alant.
Tartály
Először is vettem egy Túri Laci-féle karbidtartályt egyenesen a névadótól, többen ajánlották. Laci a tartályhoz ad egy kétoldalas -- eredetileg kézzel írott -- fénymásolt használati utasítást is.
A laci-féle tartály egyébként egy zárt rendszerű vízbefecskendezéses darab. A tartályok típusairól A barlangjárás alapjai c. műben lehet többet olvasni.
Fejrész
Fejrészből a Petzl Aceto-ra esett a választásom, nem utolsósorban azért mert mást nemigen lehet kapni. A Tengerszemnél rendeltem és egy hét alatt meg is érkezett. Kicsit aggódtam, hogy a csomagban nem lesz benne az E18300 fantázianevű szerelő egység, de aggodalmam alaptalannak bizonyult.
Kell még egy fontos alkatrész, a gumitömlő, ami nem jár az Aceto-hoz. A tömlőben fog áramlani a gáz a tartályból az égőhöz. Olyan tömlőre van szükség, ami bírja a nyomást (dupla falú és/vagy szövött) és a belső átmérője lehetővé teszi, hogy a tartályra is és az égőfejre is szorosan csatlakozzék. Laci 6-os csövet javasolt, de sajnos olyat nem kaptam a MŰÁRT-ban (nem is ígérték, hogy lesz), be kellett érjem egy négyessel. Ez már kicsit talán túl szűk, de minden esetre működik.
A tömlő hosszát empirikus úton határoztam meg. Először jó hosszúra hagytam (160cm), és az egyes túrák tapasztalatai alapján vagdostam le belőle. Most 122cm hosszú a tömlő és úgy tűnik épp optimális az én 186cm-es testmagasságomhoz.
A felszerelés tulajdonképpen nagyon egyszerű, csak a megfelelő helyre kell felszerelni az állványzatot. Az egy szerelés alapján azt kell mondjam, hogy ennek legegyszerűbb módja, ha az ember körülbelül oda helyezi az állványt, ahol a lámpát a legjobb helyen sejti, majd egy vékony fúróval megjelöli az állvány lyukain keresztül a furatok helyét. Ezt segítséggel érdemes csinálni. Nekem ez nem állt rendelkezésre, így méregettem. Utólag persze tudom, hogy ez hiba volt: gömbölyű felületen colstokkal nem lehet precízen mérni, sajnos jó három milliméterrel elvétettem a sisak közepét. Az állványt úgy kell felhelyezni, hogy alá beférjen egy Petzl Zoom méretű lámpa. Erre azért is van szükség, mert egy ilyen vagy hasonló lámpát használva fog jól állni a lámpa tükre, merőlegesen a kobak alsó peremére. Egyébként nagyon előre bukik.
Fúráshoz akkora fúrótszárat kell választani, hogy az állvány kobak-felöli oldalán lévő furatmenti kidodorodások beleférjenek!
Jár még az Aceto-hoz egy gumitömlő-vezető kiegészítő. Ez egy olyan műanyag biszbasz, amit a kobak oldalára lehet szerelni és az égőt a tartállyal összekötő gumitömlőt lehet belepattintani. A kobak bal oldalán a hátsó harmad körül érdemes felfúrni.
Mióta karbiddal közlekedek boldogabb ember vagyok, tudniillik: látok! A tartályt körülbelül félig szoktam tölteni karbiddal és többé-kevésbé állandóan nagy lángon égetem a lámpát (ezt egyébként javasolják is, mert kevésbé kormol). Ezekkel a paraméterekkel nekem öt órát minden további nélkül megy a lámpa, és akkor is a víz szokott elfogyni, nem a karbid.
