Clivia (Szobaliliom)
Az amarilliszfélék (Amarillidaceae) családjából származó Dél- Afrikában őshonos klívia (Clivia miniata) a skót felföldi lady Charlotte Clive után kapta a nevét 1854-ben John Lindley angol botanikustól (1799-1865). Lady Charlotte Clive elsőként termesztette ezt a növény Európában. A miniata a latin minium szóból ered. A Dél Afrikában kolóniákban fejlődő klívia iránti szerelem az 1880-as években bontakozott ki Európa szerte. A viktoriánus időkre egész Európa kedvelt virágzó szobanövényévé vált.
A kompakt növény (70x70 cm) hosszú, sötétzöld, húsos levelei párosával egy tőről erednek a föld alatt megbúvó szárról. Lényegében nincs szára. Tíz-húsz pirosas vagy narancssárga virágot hoz (nálunk szobanövényéként fűtött szobában, világos helyen) tél közepén, kora-tavasszal a hosszú, húsos, levelei rozettájából kinyúló magas tőkocsány csúcsán. Föld alatti rizómája erősen, de az egész növény is mérgező. Rizómáját őshazájában gyógyászati céllal gyűjtötték, mint gyógynövényt.
Fajtájából a különböző tulajdonságokra szelektáltak a termesztők, úgymint a virágnagyság (nagyvirágúak), a virágszín, a levélméret, a variegát (fehér-zöld csíkos) levelek, a törpe méret, hogy csak a legfontosabbakat említsük. A legfantáziadúsabb, izgalmas változatok Japánban születtek.
A Clivia miniata var.citrina sárga változatot Zuluföldön fedezték fel 1888-ban. Manapság hasonló értékkel bír, mint például a fekete tulipán. Különösen a nagyvirágú változatok értékesek.
Vágott virágként ott alkalmazzák, ahol a virágtömeget akarják hangsúlyozni. Pálmalevelekkel kombinálva kimondottan impozáns látványt nyújt. A virágokat jól meg kell itatni, egyébként nagyon hamar elhervadnak.
Fény- és hőigény
Világos helyre rakjuk, közvetlen napfény nélkül. Ne feledjük, hogy eredeti élőhelyén félárnyékban, a lombok árnyékában fejlődik. A napfény könnyen megperzseli. Hűvös vagy átlagos meleg helyen tartsuk, télen 8-10 °C-on. Jól viseli a rossz levegőt, ezért közlekedőkben, folyosókon, irodákban, éttermekben kedvelt cserepesnövény. Télen hűvösebb helyre tegyük, ne forgassuk.
Talajigény
A humuszban gazdag, jó vízháztartású, morzsalékos talajokat kedveli, ezért ne sajnáljuk tőle a komposztot (40-60%). A lassan ható műtrágyázást, levéltrágyázást meghálálja (NPK 3:1:5 vagy 2:3:2), amelyből a cseréphez kb. 5 grammot adjuk ültetés előtt. 6-8 hetenként újra műtrágyázhatunk az aktív fejlődési időszak alatt.
Vízigény
Úgy mondják két dolog kell a növekedéséhez, fejlődéséhez. Egyik az árnyék, másik a szárazság. Persze a szárazságot nem szabad szó szerint érteni. Tavasztól őszig mérsékelten öntözzük (hiszen őshazája is nyáron csapadékosabb), késő ősztől kora tavaszig pedig, amíg a tőkocsány 10-15 cm hosszú nem lesz, csak ritkán. Szereti a száraz levegőt, de időnként letörölgethetjük a leveleket nedves szivaccsal. Tápoldatot csak februártól júliusig adjunk neki, a túlfolyó vizet mindig öntsük ki alóla, mert elrohadhat. Ha a tél folyamán nem pihentettük eléggé (melegben volt és sokat öntöztük) kevés virágot hoz, vagy egyáltalán nem virágzik. Melegen tartás esetén megtámadhatják a gyapjastetvek, pajzstetvek is. Tanácsként ajánljuk, hogy elvirágzás után megjelenő magtokokat éles késsel vágjuk le mert tápanyagot von el a növénytől feleslegesen.
Betegségek, kártevők
Kerüljük a magas páratartalmú, alacsony hőmérsékletű helyiségeket és a rendszertelen öntözést, mert ezek mindegyike levélhulláshoz vezethet. Gyakori kártevője a gyapjastetű, amely ellen lemosással védekezhetünk.
Jó tanácsok
Virágzás után (ez lehet tél, koratavasz) fűtetlen helyiségben tartsuk, tápanyag nélkül, éppen csak annyi vízzel, hogy ki ne száradjon. Ha nem így teszünk, akkor évekig nem virágzik. Elhervadt virágait távolítsuk el. A helyváltoztatást nem kedveli. Magról vagy virágzás után tőosztással szaporíthatjuk.
Forrás: www.starfleur.hu
Forrás: www.kertpont.hu
Flamingóvirág (Anthurium andraeanum)
Amerika trópusi őserdeiből származik, sötétzöld levelek, nagyon élénk színű vörös, rózsaszín fehér vagy narancs színű fellevelek jellemzik, melyből kiemelkedik a torzsavirágzat.
Korábban csak vágott virágként ismerték. A nagy, viaszos fellevél közepéről színes, hengeres torzsavirágzat mered elő. Hónapokig virágzik és minden virágzat több hétig is eltart. Sajnos otthoni körülmények között, lakószobában igen nehéz nevelni.
Fény- és hőigény
Legfontosabb számára a párás levegő, és a meleg. Egész évben világos helyet igényel, de nyáron óvnunk kell az erős, tűző napsütéstől, esetleg félárnyékos helyen is jól érzi magát. Lehetőleg ablak közelébe helyezzük úgy, hogy jól érvényesüljön. Legjobb a keleti, vagy a nyugati fekvésű ablak.Egész évben meleg helyet kíván, 20 C fok körüli hőmérsékleten fejlődik jól, de télen se legyen 16 °C-nál hidegebb helyiségben. A hideg vagy száraz levegő a levélcsúcs barnulását okozhatja.
Vízigény
Tartsuk a földjét állandóan nedvesen, kerüljük a meszes öntözővizet. Nyáron bőségesen öntözzük, télen viszont mérsékeljük a vízmennyiséget.Öntözését hetente bő, langyos, lágy vízzel végezzük. A növényt hideg vízzel öntözni nem szabad, mert rosszul tűri. Különösen a virágzás idején fontos számára a magas páratartalom, ezért leveleit sűrűn permetezzük. Öntözéskor a virágokra ne kerüljön víz, mivel könnyen foltosodnak. A cserepet állítsuk nedves kavicsra. A kiszáradás és a túlöntözés egyaránt megviseli, ilyenkor a levélcsúcsok elsárgulnak. A vegetációs időszakban a növényt kéthetenként tápoldatozzuk.
Talajigény
Humuszos laza, savanyú talajt igényel. Csak akkor ültessük át, ha a cserépben már nem fér el a gyökérzet. Az átültetést tavasszal, virágzás után végezzük laza, kissé savanyú, tápdús talajba. Előtte tegyünk a cserép aljára apró kavicsot a felesleges víz elvezetésére.
Szaporítás
Tőosztással vagy az oldalhajtások dugványozásával szaporítható.
Betegségek, kártevők
Levélfoltosodást gomba, takácsatka, lisztharmat okozhat. Pajzstetű, tripsz és levéltetű is károsíthatja.
Forrás: www.starfleur.hu
Forrás: www.edenkert.hu
Forrás: www.jotudni.hu
Vitorlavirág (Spathiphyllum)
A vitorlavirág (Spathiphyllum Mauna Loa) azon kevés szobanövényünk egyike, amely kevés fénnyel is megelégszik, és ennek ellenére virágzik. Mutatós levéldísznövény, amit azonban virágnak hiszünk, valójában buroklevél, amely köpenyszerűen borítja a zöldes fehér torzsavirágzatot. Hosszú nyelű, lándzsa alakú, fényeszöld levelei vannak, mely egész éven át díszítheti szobánkat.
A vitorlavirág a kontyvirágfélék családjába tartozik, a kálának és a flamingóvirágnak a közeli rokona. Hazája Közép-Amerika, Kolumbia, ahol a párás őserők aljnövényzete között növekszik. Mindössze 4-5 vitorlavirágfaj terjedt el szobanövényként, ezek közül a Mauna Loa lett a legközkedveltebb, mert szép, félig felálló, csillogó levelei vannak. Virágzata 60-80 cm-es száron fejlődik, amelyet kezdetben fehér buroklevél takar. A virágok március és szeptember között folyamatosan nyílnak.
Nevelése: 18-25 C-fok közötti szobahőmérsékletet és párás környezetet kíván. Ügyeljünk, hogy télen ne csökkenjen a hőmérséklet 15 C-fok alá. Permetezzük gyakran, de arra ügyeljünk, hogy virágaira víz ne kerüljön, mert azok megfoltosodnak. Nyáron legyen a növény szórt fényben, ha az ablakpárkányon tartjuk, árnyékoljuk, hogy leveleit ne érje közvetlen déli napsugár, a tűző napfényen a levelek megsárgulnak, elégtelen gondozáskor elmarad a virágzás.. Lehetőség szerint esővízzel vagy lágyított vízzel öntözzük, nyáron gyakran, de ne vigyük túlzásba; talaja inkább nyirkos legyen, ne vizes! Télen mérsékeljük az öntözést. Rendszeresen, kéthetenként tápoldatozzuk, de azt virágképzéskor szüneteltessük, vagy erősen hígítsuk a tápanyagot. A túlzott trágyázás barna foltokat idézhet elő a leveleken. Trágyázáskor földje ne legyen száraz!
Átültetésére a tavaszi hónapok alkalmasak, ekkor tőosztással szaporíthatjuk, ügyelve, hogy gyökerei ne sérüljenek. A növényeket évente ültessük át. Földje durva tőzegrostból, lombföldből és homokból álljon. Valamennyi érett istállótrágyát is keverjünk a földhöz. Fontos, hogy jó vízáteresztő legyen a közeg. Magvetéssel is nevelhetünk új növényeket, ehhez azonban izzasztókamra és talpmeleg szükséges.
A vitorlavirág vízkultúrás nevelésre is alkalmas.
Forrás: www.vasarnap.com
Forrás: www.starfleur.hu
Stephanotis (viaszvirág, koszorúfutóka)
Aki szereti a nemes virágot, azt ez a kellemes megjelenésű, porceláncsillogású kis növény biztosan elbűvöli. A koszorúfutóka (Stephanotis floribunda ) Madagaszkárról származó kúszónövény. Erős illatú, viaszosan hófehér virágai és fényes, ovális levelei nagyon mutatósak.
A "Stephanotis " nemzetség név görög eredetű. Két szóból tevődik össze: "stephonos", azaz korona és az "otos", azaz fül. Erős, jázminillatú, viaszosan hófehér virágai és fényes, ovális levelei nagyon mutatósak. Dúsan virágzó szobanövény. Csöves virágai májustól októberig nyílnak. Erős, kúszó szárait támasztékra kell felfuttatni, majd elvirágzás után visszavágni.
A Stephanotis nem szereti a hirtelen hőingadozást, ha virágzik, ne forgassuk, és ne helyezzük át a cserepet. Különösen érzékeny a pajzstetvekre.
Fény- és hőigény
Tartsuk világos helyen az ablak közelében, de nyáron a tűző naptól védeni kell. Trópusi származása miatt egyenletes meleget (18–22 Celsius-fok) igényel, télen legalább 15 °C-ra van szüksége. Hűvös helyen a virágok lehullanak.
Vízigény
A növényt tavasztól őszig hetente öntözzük, földjét tartsuk mindig nedvesen, kéthetente tápoldatozzuk. Télen kevesebb vizet igényel, és ha lehet, hűvösebb helyre tegyük, ez a virágbimbók kialakulását elősegíti. Időnként permetezzük a levelét.
Forrás: www.edenkert.hu
Forrás: www.lhp.hu
A legkedveltebb esküvői csokor
Felmérések alapján az USA-ban esküvői csokrokba a második legkeresettebb virága Stephanotis. Magyarországon sajnos kevesen ismerik, különösen ezen a nevén. Itthon viaszvirágként (viaszos levelei és virágai miatt) ismerik és főleg cserepes virágként találkozni vele.
Fokföldi ibolya
E kedvelt szobanövény rendszertani neve (Saintpaulia ionantha) nem Szent Pálra utal, hanem egy német bárónak, Saint-Paul-Illaire-nek állít emléket, aki az ezernyolcszázas évek végén a növényfajt Afrikában felfedezte.
Az eredetileg csak kék színben létezett fokföldi ibolya afrikai élőhelyén (nem a Fokföldön, hanem a trópusi Tanzániában) az őserdő aljnövényzete között található. Mára - hála a nemesítőknek - a kék mellett a fehér, a bordó, a piros és a lila szín minden árnyalatában előfordul. Vannak egyszerű és telt virágú változatok, és ez utóbbiak mérete is eltérhet egymástól.
Természetesen a virágai miatt vált népszerű szobanövénnyé, ám ha közelebbről szemügyre vesszük a tőrózsában elhelyezkedő leveleket, azok is kínálnak látnivalót: mélyzöld felületüket bársonyos szőrök borítják, fonákjuk pedig vörös árnyalatú.
A fokföldi ibolya fénykedvelő növény. Minél világosabb helyen van, annál többet virágzik, ám a közvetlen tavaszi és nyári napsugárzás megperzselheti a leveleket.
Laza, tápanyagban gazdag földbe kell ültetni, amely soha nem száradhat ki. Az öntözésnél ügyelni kell arra, hogy a levelekre ne kerüljön víz, mert ez foltosodáshoz vezethet.
Bár a cserepes fokföldi ibolya nem drága növény, ám ha valaki saját maga szeretné szaporítani, akkor ez levéldugványról lehetséges. Ehhez meg kell tölteni egy ládát vagy cserepet többször átmosott folyami homokkal, és a leveleket be kell tűzdelni. Előtte ollóval le kell vágni a levélnyelet, majd a homokba kerülő részt az erek mentén is bevagdaljuk. A gyökeresedési folyamat alatt huszonöt fok körüli hőmérsékletet és párát igényel a növény. Ez utóbbit úgy teremthetjük meg, hogy üveglappal vagy nejlonfóliával borítjuk a szaporító-edényt. Néhány hét elteltével apró kis levélkék jelennek meg ott, ahol a levél a homokkal érintkezik. Amint ezek megerősödtek, át kell ültetni őket tápdús földbe. A még zsenge levelű növénykéket még egy ideig párás melegben kell tartani, és csak fokozatosan szoktassuk a szobai levegőhöz.
Forrás: http://ujember.katolikus.hu
Fokföldi ibolya (Saintpaulia hibridek)
Megfelelő gondozás mellett állandóan virágzik. Ehhez öt elengedhetetlen kellékre van szükségünk: állandó melegre, gondos öntözésre, magas páratartalomra világos helyre, és rendszeres tápanyag-utánpótlásra.
A növény levelei kerekdedek vagy szív alakúak, felszínük bolyhos, zöld, fonákuk pedig liláspiros vagy világoszöld. Virágai egyszerűek vagy összetettek, színük fehér, rózsaszín, bíborvörös, ibolyakék vagy tarka lehet.
Az elnyílt virágokat és a fonnyadt leveleket azonnal csípjük le. Az idősebb növényekről az oldalhajtásokat le kell venni. Vigyázzunk, hogy a levelek ne érjenek az ablaküveghez.
Egész évben sok fényt igényel, de fontos, hogy tűző napsütésnek ne tegyük ki. Félárnyékon is eléldegél. Fontos számára a magas hőmérséklet, nyáron 18-22 °C, télen, pihenési időszakban legalább 16 °C. Óvjuk a huzattól és a hirtelen hőmérsékletváltozástól. Tartsuk a földjét mindig nedvesen, két öntözés között hagyjuk, hogy a talaj felszíne egy kicsit kiszikkadjon. Lehetőleg szobahőmérsékletű vizet használjunk, s ügyeljünk, hogy az is csak a talajt és ne a leveleket érje. Nagy páratartalmat igényel, ezért a cserepet állítsuk nedves kavicsrétegre. A tűző naptól sárga foltos lesz a levele, a túlöntözés tőrothadásos megbetegedést okozhat. Ha a virágok és a levelek penészesek, botrítisz- vagy lisztharmatfertőzés támadta meg. A viaszos tetvekre és a levéltetvekre érzékeny.
Forrás: www.edenkert.hu
Fokföldi ibolya
A fokföldi ibolyát a lakásban világos helyre tegyük, de óvjuk a közvetlen napfénytől. Az erős napfény foltokat, perzselést okoz a levelein. Ajánlatos keletre néző ablakban tartani. Fényszegény helyen is megmarad, ilyenkor azonban alig virágzik. 20-22 C fokon szépen fejlődik és sok virágot hoz.
Elvirágzás után ültessük át laza, tápdús földkeverékbe. Mérsékelten öntözzük, amíg ismét begyökeresedik. Átültetéshez széles szájú cserepet használjunk, aljára tegyünk 2 cm vastag kavicsréteget. A jó tápanyagellátás érdekében havonta kétszer öntözzük meg hígított tápoldattal.
Szereti a magas páratartalmat. Ezért a túl száraz levegőjű helyiségben a cserepet helyezzük nedves gyöngykaviccsal megtöltött tálba. Öntözéskor ügyeljünk arra, hogy a levelekre ne kerüljön víz, mert foltosak lesznek. Hosszúcsőrű öntözőkannával, vagy alulról felszívatva locsoljunk. Vízben ne álljon a növény!
Levéldugványról szaporítsuk. A növényről válasszunk le néhány levelet 3-5 cm-es levélnyéllel, és gyökereztetésre állítsuk vízbe, majd tegyük meleg helyre. A vizet kétnaponta cseréljük. Amikor a gyökeresedést követően már kislevelek is kifejlődtek, ültessük át tápdús, laza virágföldbe, és neveljük tovább.
Forrás: www.jotudni.hu
ZZ pálma
Zamioculcas zamiifolia, nevezzük ZZ pálmának. Kertészeti termesztésbe 1996 körül került. Elõször a holland kertészetekben tûnt fel. Nagyszerû szobanövényként tartják számon, mivel igénytelen, jellegzetes túlélõ. Minden környezetben jól mutat. Asztalon is tartható. Irodákba is ajánlható.
A trópusi Afrika, Tanzánia, Zanzibár, szülötte. A kontyvirág félék (Araceae) családjában a Zamioculcas nemzetség egyetlen faja. A családra jellemzõ, hogy egyszikû növényei 160 nemzetségbe és kb. 1.600 000 fajba sorolhatók. A ZZ különleges növény. A cikász pálmákra jellemzõ tulajdonságai egyedülállóak a kontyvirágfélék között. Szukkulens leveleibõl a teljes növény regenerálódik, virága hiányos. Szárnyalt levelei a kétszikûekre emlékeztetõ módon alakulnak ki.
Jellemzõ magassága 45-60 cm, helyigénye 45-60 cm. Szára nincs, a levelek a rizómából fejlõdnek. A levélnyél és levéllemez 60 cm hosszúak. A levélnyél vízraktárként mûködik. A levelek fényesek, sötétzöldek. Tulajdonképpen levéldísz. Ritkán virágzik. Torzsa virágzata módosult füzérvirágzat, amelynek virágzati tengelye vastag, megnyúlt, húsos képletté alakult. A fellevél 4x6 cm. A virágok egyivarúak. A virágzati tengely 6 cm hosszú. Alsó részén találhatók a porzós virágok, középen található virágok sterilek, felül a termõs virágok foglalnak helyet. Vagyis egylaki növény.
Stressztûrõ, ellenálló, de a megfelelõ körülményeket meghálálja. A jó vízgazdálkodású, könnyû talajt kedveli. Lassan növekszik. Világos helyen tartsuk. Néhány órás közvetlen reggeli vagy délutáni napfényt is elvisel. Rendszeres öntözést igényel. Akkor öntözzük, ha talaját száraznak érzékeljük. A szárazságot túléli. De túlöntözni sem szabad. Ha folyamatosan nedvesen tartjuk, levélsárgulással reagál, esetenként gumórothadás is felléphet. Az ablak közeli huzatra levélhullással válaszol. Ha új levelei képzõdnek, az alsók hullani kezdenek. A megmaradó levélnyél víztárolóként funkcionál.
Esetenként, a növekedési szakaszban tápozhatjuk, de csak kis koncentrációban. Télen nyugalmat igényel, az öntözést mérsékelni kell.
Mivel leveleinek minden részébõl regenerálódik a teljes növény, legegyszerûbb, ha levelérõl szaporítjuk. A lehullott leveleket ültessük nedves homokba, tegyük világos helyre. Egy év múlva cserepezhetjük. Átültetése tavasszal aktuális.
Forrás: www.kertpont.hu
A bájos primula
A latin primula szó elsőt jelent. Nem csoda, hiszen a primula, másnevén a kankalin a tavasz első virágai közé tartozik. Szobanövényként a közönséges kankalin (Primula acaulis; P. vulgaris ) nemesített példányait árusítják.
A primuladömping januártól egészen áprilisig is elhúzódhat, ugyanis a növények ekkor hozzák változatosabbnál változatosabb színű, és nem utolsó sorban rendkívül illatos virágaikat. A virágok lehetnek egyszínűek, de nem ritka több szín egyvelege sem.
Mindez nem az anyatermészet, sokkal inkább a nemesítők műve. A szirmok összeforrtak, de megfigyelhető az ötös tagoltság. A levelek tőlevélrózsát alkotnak. Nem túl drága növény, néhány száz forint, csupán a "vaskosabb" és különlegesebb példányokért kérnek magasabb árat.
Az ideális hőmérséklet a primulák tartására 13-16°C között van. Alacsony hőmérsékleti igénye és magas fényigénye miatt is célszerű az ablakban tartani, különben nagyon hamar elpusztul. Sajnos ezt a primulatulajdonosok nem tudják, és csodálkoznak, ha növényük egy hét leforgása alatt tönkremegy. A déli fekvésű lakóhely ideális számára.
Az öntözés is kritikus pont a primula életében. Ha jól érzi magát, hónapokig is virágozhat. Ehhez hetente egyszer, szárazabb levegőjű lakásban kétszer öntözzük meg, de arra feltétlenül ügyeljünk, hogy a növény ne álljon vízben. Túlöntözés esetén a növény egyszerűen elrohad.
Miután elvirágzott, tavasszal kiültethetjük a kertbe vagy kivihetjük a balkonra. Kellő gondozás esetén a tő újra virágozni fog.
Gondot a levéltetvek vagy az atkák okozhatnak, ezek a kártevők a levelek fonákán szeretnek tanyázni. Ilyenkor Pirimorral permetezzük meg a fertőzött részeket.
Forrás: www.edenkert.hu
Tavasszal kiültethető a primula
A primula már nevében is elsőt jelent, s valóban, a dísznövénnyé lett kankalin a tavasz legkoraibb virágai közé tartozik. A vidám kis növény ápolásához Gazdag Gyöngyi, az Oázis kertészet szakembere ad néhány jó tanácsot, hogy akár áprilisig gyönyörködhessünk gazdagon nyíló, kedves virágaiban.
A hűvös, világos helyet szereti
A primula 13-16° C között érzi a legjobban magát. Mivel egyáltalán nem szereti a túlzott meleget, viszont igényli a sok fényt, tegyük világos lépcsőházba, előtérbe, ablakba, esetleg két ablak közé. Semmiképpen ne hagyjuk meleg, fűtött helyiségben, mert ott már egy hét alatt is tönkremehet.
Az öntözéssel szintén óvatosnak kell lennünk: hetente egyszer, szárazabb levegőjű lakásban kétszer öntözzük meg, de arra feltétlenül ügyeljünk, hogy a növény ne álljon vízben. Minél melegebb helyiségben tartjuk, annál többet kell öntöznünk. Túlöntözés esetén a növény levelei először puhák, sárgásak lesznek, majd egyszerűen elrohadnak.
Újravirágoztatható
Az elszáradt virágokat, az elhalt leveleket egészen a szárak tövénél csípkedjük le kisollóval vagy akár kézzel. Ha időnként megritkítjuk a leveleket, elősegítjük az újabb és újabb virágzást. Tavasszal kiültethetjük a kertbe vagy a balkonládába is. Ne aggódjunk akkor se, ha ilyenkor magától eldobálja a levelek nagy részét, óvjuk a közvetlen napfénytől, locsoljuk: kellő gondoskodás után ismét virágozni fog.
Forrás: www.blikk.hu
Kankalin (Primula)
A primula évelő növény, megtalálható a kertekben, szobanövényként pedig nemesített példányokkal találkozhatunk. A növény alacsony növésű, kb. 10 cm magas, virágai rövid kocsányúak. Virágzatának színskálája felöleli az összes alapszínt, azok árnyalatait és nem ritka ma már a több szín egyvelege sem.
Kora tavasszal, nőnap környékén és utána is ajándékba vagy csak magunk örömére rengeteg primula közül válogathatunk. Ha megajándékoztuk magunkat, vagy ajándékba kaptunk valakitől ilyen növényt, érdemes odafigyelni rá, hogy hol helyezzük el és hogyan gondozzuk. Ha megfelelő gondoskodást kap, akkor sokáig megörvendeztethet színpompás virágaival, máskülönben pár nap alatt tönkremegy, levelei elsárgulnak, virágai elhervadnak.
10-15 C°-os helyiségben, világos, vagy félárnyékos helyre helyezzük, legjobb, ha ablakunk párkányára helyezzük. 10-15 C°-os helyiségben. Száraz levegőjű lakásban heti kétszer locsoljuk, azonban a pangó vizet kerüljük, mert akkor a növény töve elrohad. Virágzás idején kéthetenként kis törménységű tápoldatot kapjon. Virágzás után ha van kertünk ültessük ki világos, de a déli tűző napsütéstől védett helyre. Ha nincs kertünk, vigyük ki az erkélyünkre, de ott is figyeljünk arra, hogy tűző napsütésre ne helyezzük. Kártevői a levéltetvek, vagy takácsatkák lehetnek. Betegsége lehet a levélsárgulás, vagy szürkepenész.
Forrás: www.komplett-otthon.hu
Begónia
Már a XVII.-században ismerték, San Domingó kormányzójáról, Michel Begonról nevezte el a szerzetes-botanikus Plumier. Virágos vagy sudár begónia Begonia x elatior-cultorum (B. Elatior-hybrid) névvel illetik ezt a gazdag virágzású begóniaféleséget.
Az 1800-as években angol kertészek állították elő gumós begónia fajok (Begonia socotrana, Begonia veitchii, Begonia boliviensis, Begonia rosaeflora) keresztezésével. Nálunk is sokféle változata ismert.
Bokros, 35-40 cm-es magas növény. Felemás szimmetriájú levelei csillogó zöldek, húsosak, a szélük kissé karéjosan fogazott, enyhén hullámos. Többnyire felálló hajtásai nedvdúsak, fiatalon könnyen, szinte pattanva törnek. A hajtások törékenyek, ezért támogassuk meg őket hurkapálcika darabokkal. A virágok csészelevelei színesek, sziromszerűek, a levelekkel borított hajtások végén fejlődnek ki. Ismerünk szimpla és teltvirágú változatokat is. A virágszín lehet piros, de lehet sárga, narancssárga, rózsaszín és egészen fehér is.
A virágzás ideje ősszel van, a nappalok rövidülésével kezdõdik, ugyanis a begónia rövid-nappalos növény, vagyis a virágzásának kiváltója a nappalok hosszának 12 óra alá csökkenése. Elsötétítéssel akár egész éven át virágoztatható. Ez azonban inkább üvegházi körülmények között sikeres.
Ha többször visszavágjuk, sokágas, bimbós, dúsan virágzó növényünk lesz. Ideális földkeveréke enyhén savanyú kémhatású, 5 rész érett fenyőlombföldből, 1 rész tőzegből, 2 rész marhatrágyából, esetleg komposztból és 1 rész folyami homokból áll. A virágzó begóniát a lakás világos, de nem közvetlenül napsütötte helyére állítsuk. A közvetlen, erős napfény ugyanis égési foltokat idézhet elő a levelein. Ilyenkor a virágok is gyorsan elnyílnak, akárcsak túlságosan nagy meleg hatására. Mérsékelten meleg, világos, nem túlságosan száraz levegőjű helyen, virágai több hétig virulnak. Miután elviseli a csupán 15-18 °C hőmérsékletet, ablakban is tarthatjuk, de vigyázzunk, nehogy, virágai vagy levelei a túlságosan lehűlő külső ablaküveghez érjenek. Ne tartsuk huzatos helyen, ne mozgassuk.
Rendszeresen öntözzük, úgy, hogy a két öntözés között se száradjon ki a talaj. Víz ne álljon alatta, mert az a gyökerek pusztulásához vezet. Az öntözővíz ne jusson a leveleire, virágaira. Egyébként barnuló és rohadó foltok jelenhetnek meg a leveleken és a virágokon. Kéthetente használjunk két ezreléknél nem töményebb tápoldatot. Helytelenül öntözve túlnedvesedéskor megjelenhet a lisztharmat. A takácsatka fertőzésre is érzékeny.
Elvirágzás után vágjuk vissza, így egy ideig még továbbnevelhetjük. Végül azonban a száraz szobalevegõn, elvirágzás után, előbb-utóbb elpusztul. Ne bajlódjunk a szaporításával sem, elég, ha minél tovább gyönyörködhetünk virágaiban. Akinek azonban van kedve a kísérletezéshez, levél- vagy a hajtásdugványozással próbálkozhat. Ez akkor a legalkalmasabb, amikor napi 15 órán át éri fény a növényt. A dugványföld legyen laza, jó vízáteresztő és tápdús. Levéldugványozás esetén a levélnyelet kurtítsuk meg úgy, hogy a levél alsó része is földbe kerüljön.
Forrás: www.kertpont.hu
Aszparágusz
Az aszparágusz (Asparagus densiflorus 'Sprengeri' ) hazája Dél- és Kelet-Afrika, a csapadékszegény vidékek növénye. Bár páfrányhoz hasonlít, a liliomfélék (Liliaceae) családjába tartozik. Az étkezési spárga rokona. A nemzetség neve görög eredetű, és a könnyezés igéhez kapcsolható, ami a növény szúrósságára utal. A densiflorus szó pedig a virágok rejtőzését fejezi ki. Kedvelt szobanövény. Jól mutat függőkosárban, dézsában, cserépben. Nyáron a kertbe is kiültethető.
A növény bemutatása
A levélnek látszó módosult szár lombozatot alkot (kladofillumok), amely idővel dúsan lecsüng a növényről. Szára fásodó, tüskés. A tüskék a lecsüngő szár megkapaszkodását segítik. Szárazság tűrését részben a gyökereken találhatók koloncos képződményeknek köszönheti, amelyek tápanyag- és vízraktárak. A párolgás felületét csökkenti a fenyőtűszerűen kemény, viaszbevonattól fényes lombozat is. Apró, fehér virágaiból piros bogyótermés fejlődik, bogyónként három maggal. A bogyók enyhén mérgezőek, a növényi nedvek bőrirritációt okozhatnak. A madarak viszont kedvelik, és nagyban hozzájárulnak a bogyók magvainak terjesztéséhez.
Teleltetés
-1 ºC-ig fagytűrő. Télen, hűvös, világos szobában tartva egészen kevés vízzel is beéri, csak éppen ki ne száradjon teljesen. 2-3 hetenként öntözzük. Világos lépcsőház, üvegezett veranda különösen kedvező helye télire. Fűtött szobában sajnos felkopaszodik, és megnyúlt, vékony hajtásokat nevel. A tél beköszöntétől, egészen tavaszig általában elegendő a két-három heteként öntözés.
Nyári gondozás
Nyárra legjobb, ha kitesszük a szabadba, akár erkélyre, vagy ablakládába is. Ha nyárra kiültetjük a napos kertbe, a napfényhez fokozatos szoktatassuk hozzá. Így különösen sűrű, tömött és kemény lombozatú lesz, sőt rendszerint jobban is virágzik. Kihelyezés előtt, a télen elszáradt hajtásokat (különösen, ha a tél során teljes volt a lombvesztése) tőben le kell vágni, hogy azután helyettük újak fejlődhessenek. Bár jól tűri a szárazságot, a rendszeres nyári öntözést meghálálja, főleg ha ez 2-3 hetenkénti tápoldatozással is párosul. Öntözzük alulról, ha a talaját már száraznak tapintjuk. A túlöntözés és a meszes, kemény víz előidézheti a lombozat sárgulását, hullását.
További gondozási tudnivalók
A fiatal növényeket évente ültessük át semleges kémhatású, illetve gyengén savanyú virágföldbe. Idősebb korban elég három évenként átültetni 15-20 cm-es átmérőjű cserépbe. Átültetéskor eltávolítható a gyökérgumók egy része. Ha túlságosan elburjánzott, éles késsel akár két részre is vághatjuk a növényt. Miután az edényét eltakarja a leomló lombozat, valamint a gyorsan fejlődő gyökérzet szétfeszítheti a cserepet, nem érdemes drága tartóedényt vásárolni számára.
Tőosztással szaporítsuk, a tél elmúltával, illetve tavasszal, az erőteljes hajtásképzés megindulása előtt.
Kártevői a levéltetvek, pajzstetvek, takácsatkák. Ezek ellen permetezéssel védekezhetünk.
Forrás: www.kertpont.hu
Aszparágusz tippek
A nagyobb növényeket egyszerű tőosztással szaporíthatjuk. Erre legalkalmasabb az április hónap. Magvetéssel nem érdemes kísérletezni, mert a növény igen lassan fejlődik.
Az aszparágusz víz- és páraigényes növény. Májustól szeptemberig bőségesen locsoljuk. A talajt ne engedjük kiszáradni, mert a lombozat elsárgul és lehull. Télen mérsékelten öntözzük. Nyáron kéthetenként tápoldatozzuk.
A növényt áprilisban ültessük át istállótrágyával dúsított lombföldbe. Az idősebb példányokat évente, a fiatalabbakat kétévenként cserepezzük át. Ha ezt elmulasztjuk, az erőteljesen növekvő gyökérzet szétfeszíti a cserepet. Átültetéskor a gyökérzet egy részét távolítsuk el, a sárguló hajtásokat pedig tőből vágjuk ki.
Nyáron félárnyékos helyen tartsuk. Néhány faj a sötétebb helyet is jól viseli. Az erős napsugárzástól minden időben óvjuk, mert a levelek megéghetnek. Télen hűvös, világos helyre tegyük, ahol a hőmérséklet nem emelkedik 15 C fok fölé.
Forrás: www.jotudni.hu
Kála (Zantedeschia aethiopica)
A húsos, nyílhegy alakú levelek fölé nyúló hosszú száron ülő, nagy, fehér, zacskó alakú virágaival a kalla (más néven staniclivirág, kalla vagy tölcsérvirág) igen látványos növény.
Vonzereje ellenére se próbálkozzunk tartásával, ha nem tudunk számára elég helyet, megfelelő világítást, és amikor levelet bont, bő napi öntözést biztosítani.
Legnépszerűbb a fehér változata (Z. aethiopica), amely - ha nyáron szárazon tartjuk - télen vagy kora tavasszal virágzik. Egy 10-20 cm-es cserépbe, 2,5 cm-rel a felszín alá ültessük el ősszel a rizómát. Amíg a növekedés meg nem indul, tartsuk a földjét épp csak nyirkosan, azután öntözhetjük bővebben.
Az utóbbi időben kisebb virágú, nagyon dekoratív színes változatával is találkozhatunk az üzletekben. Tartós vágott-virág.
Hőigény:
Átlagos meleg, télen inkább 10 -15°C körül hűvös.
Fényigény:
Világos hely, némi közvetlen napsütéssel.
Vízigény:
A növekedési időszakban tartsuk a földjét mindig nedvesen. Talaja legyen laza, humuszban gazdag.
Páratartalom:
Időnként permetezzük leveleit. Szárazság hatására levelei gyorsan hervadásnak indulnak.
Elvirágzás utáni gondozás:
Fokozatosan mérsékeljük az öntözést, majd hagyjuk abba, mikor a levélzet megsárgul. Ne ijedjünk meg, őshazájában is nyugalmi állapotba húzódik, ezalatt cserepét tartsuk teljesen szárazon mindaddig, amíg új leveleket nem hoz. Ilyenkor a vízadagot fokozatosan emeljük.
Szaporítás:
A rizóma osztásával vagy átültetéskor a sarjak elültetésével szaporíthatjuk.
Bánjunk óvatosan a kállával, mert a növény tejnedve mérgező!
Forrás: www.edenkert.hu
Sáfrányos zebralevél (Calathea Crocata)
A növény a Brazil őserdőböl származik, ezért rendkívül páraigényes. Mivel ez legtöbb helyen nem tudjuk kielégíteni, a hőmérséklet csökkentésével (de imindenképp 15°C felett tartva) növelhető a relatív páratartalom.
Félárnyékos helyről származik, ezért közvetlen napfényt nem kedveli.
Talajára igényes, az enyhén savanyú és mindig üde talajt szereti, tőzeg hozzáadásával ez elérhető.
Esővízzel vagy felforralt, majd lehűtött vízzel kell locsolni. Érdemes rendszeresen permetezni, illetve párologtatás céljából nedves kavicsra állítani.
Forrás: www.edenkert.hu
Partially shaded light, it will lose some of its markings if denied light, though does not like full sun.Temperature of around 20°C. Spray regularly for humidity (not on the flower heads) using cooled boiled water, and water sparingly.
Forrás: www.flowers.org.uk
The plant dislikes full sunlight but likes a well-lit, warm spot. The ideal temperature is 20° C. The plant does not tolerate temperatures below 12° C well. If the plant gets too little light, it will lose some of its leaf markings. Avoid strong temperature fluctuations and draughts. Keep humidity as high as possible. Spray the plant regularly.
These plants are sensitive to hard water. For this reason it is advisable to use distilled water or rainwater for watering. Never water too copiously and ensure the rootball can drain well each time. No water should be left in the cache-pot but, at the same time, the rootball should never be allowed to dry out completely. Always use water at room temperature.
Feed the plant once a fortnight during the growing period, using a food with a low lime content.
Forrás: www.flowercouncil.org
Sugárarália (Schefflera actinophylla)
A Schefflera Ausztráliából származik, ahol 20-30 méteresre növő fa. A szubtrópusi kertekben "polipfának" nevezett növény feltűnő, polipkarok módjára szétálló hosszú, keskeny virágzatáról kapta a nevét.
Szobai körülmények között nem virágzik, így levéldísznövényként szülőhazáján kívül az "esernyőfa" nevet ragasztották rá. A levélnyeleken a kéz ujjaihoz hasonló, ernyőszerűen elhelyezkedő levelei fényesek, bőrszerűek, sötétzöldek vagy sárgán foltosak. A fiatal növényeken 4-5 levélke, míg az idős, fejlett példányokon 12 vagy több levélke ül.
A Schefflerát nem nehéz nevelni, ha mérsékelten meleg helyen tartjuk, és vigyázunk, hogy hideg huzat ne érje. A korral felkopaszodik. Metszéssel alakíthatjuk. Pajzstetű-érzékeny, különösen az új hajtásokra kell figyelni.
Átlagos meleget igényel, télen legalább 13 °C. Ha lehet, kerüljük a 21 °C feletti hőmérsékletet is. Világos, közvetlen napsütéstől mentes helyet szeret. Egy kis árnyékhoz is alkalmazkodik. Tavasztól őszig bőven öntözzük, télen mérsékeltebben. Gyakran permetezzük a leveleit.
Forrás: www.edenkert.hu
Sugárarália
Ahogy korosodik, egyre jobban elágazik. Az eredeti lelőhelyein messziről világító piros színű virágokat fejleszt, de sajnos szobai körülmények között ez nem várható. Ehelyett felfelé törő, elágazó, hosszú levélnyélen ülő levelei díszítenek. A magasabban lévők általában kisebbek az alacsonyan ülőknél. Jellegzetesen ujjasan tagoltak, vagyis a kéz ujjaira emlékeztetően fiatal korban öt-hét, később viszont már hét-tizenöt, fényes, bőrszerű, 10-30 cm hosszú levélkéből állnak össze.
Viszonylag állandó körülményeket igényel; 16-18 °C-os, világos vagy félárnyékos, nyáron levegős, naptól és széltől védett helyet. Nyáron szabadban is tartható. A zöld lombszín egészen alacsony, mindössze 12-16 °C-os hőigénnyel jár együtt, míg a tarka levelűek némileg magasabb, legalább 18 °C-os hőmérsékleten érzik jól magukat, de a 22-24 fokot is elviselik.
Vízigénye télen egészen alacsony. Hűvös telelőhelyen csak nagyon keveset kell öntözni, sőt a túlöntözésre nagyon is érzékeny. Tulajdonképpen csak egy folyamatos nedvesen tartást igényel, de azért véletlenül se száradjon ki. Melegben nagyon kedveli a gyakori vízpermetezést, és leveleinek a letörölgetését nedves, puha szivaccsal. Így a rájuk rakodó port is eltávolítjuk. Tápanyagigényét jól kielégíti a kéthetenkénti tápoldatozás, legfeljebb másfél százalékos töménységű tápoldattal.
Túl magasra felnyúlását metszéssel, visszavágással előzhetjük meg. A hajtáscsúcsok kicsípése különösen szép tömött termetet eredményez. Metszés nélkül hamar felnyurgul. Ha viszont éppen magasra kívánjuk növeszteni, akkor mohaborítású rúdtámra kötözve neveljük úgy, hogy az idővel kifejlődő léggyökereit belenöveszthesse a mohába. Fiatal korban évente át kell ültetni, később ezt két három évente is elegendő elvégeznünk. Az átültetéshez közepesen kötött, közel semleges kémhatású föld, földkeverék a legmegfelelőbb; pl. Florasca B típusföld.
Szaporítása, augusztus-szeptember, vagy december-február között magról, vagy fejdugványozással lehetséges, de ez annyira nehéz feladat, hogy rendszerint nem szokott sikerrel járni otthoni körülmények között. Legfeljebb a légbujtásával érdemes próbálkozni. Ehhez a néhány leveles hajtáscsúcs részt egy levélnyél kiágazásnál, vagy ennek a helyén lévő íznél nyirkos mohacsomóval vagy tőzeggel kell körülvenni. Előtte ajánlatos kissé behasítani. Ezt fóliába burkolva tartsuk nedvesen egy ideig, amíg bekövetkezik a járulékos gyökérfejlesztés, ami után a már meggyökeresedett hajtáscsúcs levágható, és önálló növényként elültethető.
Károsítói leginkább a pajzstetvek, de száraz körülmények között levéltetvek és takácsatkák is megtámadhatják. Levelei a hőmérsékletingadozás és a huzat miatt is lehullhatnak, akárcsak a túl nedves talaj hatására. Ez utóbbi elkerülésére ajánlatos hagyni, hogy két öntözés között a földfelszín kiszáradjon.
Forrás: www.ezermester2000.hu
Szobapáfrány (Nephrolepis exaltata)
Trópusi páfrány. Levelei élénkzöld színűek, egyszeresen szárnyasak, a levél hossza a 2 métert is elérheti. Változatos megjelenésű társaság, vannak egyszerű, bodros vagy hasogatott levelű változatok is. A levelek cifrasága egyenes arányosságban van az ellenállósággal. Otthonra csak egyszerű levelű szobapáfrányt vegyünk, mert ez a legtartósabb.
Száraz levegőn hamar hullani kezdenek a levelei, ezért a leveleket gyakran spricceljük vízzel. A túl száraz talajt levélsárgulással jelzi. A túlöntözést is kerüljük, mert gyökerei a pangó víztől hamar elpusztulnak. Világos helyre tegyük, de a tűző napsütéstől óvni kell. 15°C alatt megfázhat.
Az aktív növekedés időszakában kéthetente tápoldatozzuk, télen havonta egyszer. Ha kinőtte a cserepét, tavasszal ültessük át tőzeges földbe.
A legtöbb változat spóráról nem lehet szaporítani, mert ha hoznak is spórát, azok mind csíraképtelenek. Otthon sarjhatásról vagy tőosztással szaporíthatjuk. A kertészek általában steril körülmények között mikroszaporítják.
Szerencsére nincs jelentős kártevője, vagy kórokozója. Egyetlen ellensége a száraz levegőjű, központi fűtéses lakótelepi lakás.
Forrás: www.edenkert.hu
Szobapáfrány megmentése
Az elszáradt leveleket el kell távolítani, mivel azok már nem zöldülnek ki többé. Az átültetéshez tőzeges, "A" típusú virágföldet kell használni. Az átültetés során ne rázza le a gyökerekről a régi földet, hanem azzal együtt helyezze az új cserépbe.
A föld túlöntözését és kiszáradását is egyaránt kerülni kell. Mivel páraigényes növény (hiszen a trópusokról származik), ezért a lakás levegőjétől függően naponta-kétnaponta spriccelni kell vízzel a leveleit. A téli hónapokban kéthetente, nyáron hetente tápoldatozza szobai levéldísznövényeknek való tápoldattal.
Tetemesebb kort megélt növényeink esetén nem elegendő csupán az átültetés, 2-3 évente újítsuk meg a töveket. A szobapáfrány esetén kora tavasszal végezzünk tőosztást, amikor 2-3 egyforma nagyságú tövet képezünk, és ezeket külön cserépbe ültetjük.
Forrás: www.edenkert.hu
Kúszó Filodendron (Philodendron scandens)
A kúszó növekedésű filodendronok közé tartozik ez a hálás kis növény, amely igen könnyen gondozható. Mind a gondozás hiányát, mind a rossz körülményeket jól viseli.
A levelei bronzos árnyalatúak, hegyben végződőek, kezdetben szív alakúak. Később bőrszerűvé és sötétzölddé válnak. A levelek hónaljában képződő léggyökereket nyomjuk a nedves talajba, így a felső levelekhez vizet tudnak szállítani. A szárak több méter hosszúra is megnőnek.
Egész évben világos szűrt fényt igényel, óvjuk a közvetlen napsütéstől. Átlagos szobahőmérsékleten érzi jól magát, télen ne legyen 13 °C-nál hűvösebb helyiségben. Tartsuk nyirkosan a földjét novembertől márciusig, a többi hónapban rendszeresen, és alaposan öntözzük. Fűtött szobában biztosítsunk neki párás levegőt, permetezzük a leveleket, a cserepet pedig állítsuk nedves kavicsrétegre. A takácsatkák és a pajzstetvek károsíthatják.
Forrás: www.edenkert.hu
A fiatal növényeket évente, az idősebb példányokat 2-3 évenként ültessük át nagyobb cserépbe, humuszos, laza szerkezetű, jó víztartó talajba. A fejlődés időszakában hetente 1-2-szer öntözzük tápoldattal.
A nagyra fejlődött növényeket a törzs feldarabolásával szaporíthatjuk tavasszal. A csúcsrészt 5-8 levéllel és 1-2 léggyökérrel szintén daraboljuk fel és ültessük el. A cserépben maradt erős gyökérzetű törzsrészt hagyjuk fejlődni.
Forrás: www.jotudni.hu
Dracaena deremensis "Compacta"
Die aus dem tropischen Afrika stammende Pflanze hat einen hochwachsenden Stamm und sitzende, schmal-lanzettlich, etwa 45-50 cm lange, 5 cm breite Blätter. Diese sind bei der ursprünglichen Art dunkelgrün gefärbt. Es gibt aber viele Sorten mit weißen oder unregelmäßig helleren und dunkleren Streifen. Bekannt sind zB 'Warneckii' mit schmalen weißen Längsstreifen und 'Bausei' mit breiten weißen Streifen. Die Sorte 'Compacta' hat starkgedrungene Blattrosetten. Die Pflanzen werden häufig als Stammabschnitte aus Mittelamerika importiert, bei uns zum Austrieb gebracht und dann verkauft; man nennt sie auch oft "Ti-plants". Sie besitzen an der Spitze der Stämme meistens einen oder mehrere Austriebe. Wegen dieses Blattschopfes werden sie oft von Pflanzenliebhabern als Palmen bezeichnet, obwohl sie zur Familie der Agavengewächse und nicht zu dem Palmen zählen.
Viel Licht, keine pralle Sonne; Halbschatten wird auch vertragen. 20-22°C, im Winter mindestens 16°C, sie kann aber auch ganzjährig warm stehen, es ist keine Ruhezeit erforderlich. Bei zu trockener Luft vertrocknen oft die Blattspitzen, mäßig feucht halten. Vermehrung durch Stammstücke, Kopfstecklinge und Triebstecklinge, Bodenwärme 20-25°C; oder durch Abmoosen. Düngen im Frühling alle 14 Tage.
Forrás: www.zimmerpflanzenlexikon.info
Pompás kutyatej (Euphorbia Milii)
Különös látványt nyújt ez a vizet raktározó szukkulens, ez a vastag, szögletes, szürkésbarna szárán termetes töviseket viselő, ágas-bogas növény, amely lankadatlanul virágzik. Madagaszkáron őshonos. Apró, gyakran skarlátvörös virágernyői igazi különlegességek. Kevés, fényesen zöld, ovális levele a szárvégeken csokorban fejlődik. Mivel igénytelen, só- és szárazságtűrő, manapság egyre inkább a figyelem homlokterébe kerül. Mérgező tejnedve bőrirritációt okoz, és diterpén tartalma miatt karcinogén, rákkeltő hatású.
Egylaki, kétivarú virágai a kutyatejfélékre jellemző módon fejlődnek, és helyezkednek el a növényen. A redukált termős virágot három porzós virág veszi körül, amelyek csupasz porzóvá redukálódtak. Ezeket két színes, általában piros fellevél veszik körül, tövüknél mézedények helyezkednek el. Az egész képletet ciátiumnak nevezzük. A ciátiumok bogernyőben, középről kifelé fejlődnek. A növény akár egész évben képes virágozni, de legintenzívebben száraz, napos körülmények között virágzik.
Kiváló konténer növény, de száraz, meleg környezetben a szabadban is megél. Télálló. A szabadban kisebb bokorrá fejlődhet. A növényhez kesztyűben nyúljunk, és minden, bőrünkre cseppent tejnedvet azonnal töröljünk le. Tartsuk napos helyen, gyéren öntözzük, különösen a virágzás idején. Teljesen kiszáradni azonban ne hagyjuk. 2-3 évenként át lehet ültetni. Ültessük kaktuszföldbe, vagy általános virágföldbe, amihez egyharmad rész arányban perlitet vagy durva homokot adunk. Tavasszal vagy koranyáron a hajtáscsúcs gyökereztetésével szaporíthatjuk. A levágott hajtást mártsuk vízbe, ekkor a tejnedv megszilárdul, nem fog csöpögni. 3-4 napos szárítás után ültessük kissé nedves földbe. A begyökeresedés után hajtani kezd, ehhez kb. 2 hónapra van szükség. Télen tartsuk legalább 12 fokon, világos helyen. Előfordul, hogy leveleit télen ledobja, de tavasszal újra kihajt.
Forrás: www.kertpont.hu
A Madagaszkárról származó pompás kutyatej már régi kedvenc és igénytelensége miatt ma is előkelő helyet foglal el a szobanövények között. Elviseli, ha egy kicsit elhanyagolják. Ceruzavastagságú, tüskés ágait télen és tavasszal fénylő, piros virágzati fellevelekkel övezett, jelentéktelen virágok telítik.
Leveleit télen elhullatja, de egy-két hónapon belül megjelennek rajta az új levélrügyek. Elvirágzás után vigyük hűvös helyre és egy-két hónapig alig öntözzük. A költöztetést viszont nehezen viseli, ha új helyre tesszük előfordulhat, hogy az összes levelét elhullajtja.
Hőigénye átlagos meleg, télen legalább 12 °C. A virágképződéshez legideálisabb a 15-18°C. A lehető legtöbb fényre van szüksége, de nyáron védjük a tűző naptól. Tavasztól őszig mérsékelten öntözzük, télen még ritkábban. Két öntözés között hagyjuk a földjét kiszikkadni. Nyáron érdemes kaktusztáppal hetente trágyázni. Tavasszal vagy nyáron hajtásdugványról egyszerűen szaporítható. Mielőtt a földbe tűznénk, hagyjuk a vágási felületet megszáradni. Figyelem! Az Euphorbia milii nedve mérgező!
Forrás: www.edenkert.hu
Szerencsebambusz (Dracaena sanderana)
A reklámnév növénytanilag téves, mivel az állítólagos szerencsehozónak semmi köze a bambuszokhoz, hanem a sárkányfák vagy dracénák testvére. Hivatalosan: fehérszélű sárkányfa (Dracaena sanderana ). Keleties vonását csak vízbe állítva tartja meg, viszont lassú növekedése miatt sokáig eláll.
A tűző napot kivéve lakásunk több helyiségében is jól érzi magát, de mivel léte a víztől függ, annak minőségére különösen érzékeny.
Az igénytelennek mondott növény jólétét tehát a vízminőség határozza meg. A klóros csapvíz kifejezetten káros számára, emiatt hamar bekövetkezhet leveleinek sárgulása, majd elvesztése. Az elpárolgott vízmennyiséget elég hetente, állott vízzel pótolnunk, míg a teljes vízcserére elég, ha csak 3-4 hetenként kerítünk sort. Mivel a csapvíz nem tartalmazza a növény fejlődéséhez szükséges összes tápanyagot, a hiányzó elemeket tápoldat hozzáadásával pótolnunk kell. A tápot mindenképp hígítsuk: adjunk negyedannyit, amennyit a csomagoláson a cserepes növények öntözéséhez javasolnak.
Földbe ültetve elveszti bambuszhoz hasonló kinézetét, helyette a sárkányfák tömötten álló levélrozettás alakját ölti magára, avval a sajátos ismertetőjellel, hogy leveleinek szélén fehér sáv húzódik.
Ápolása megegyezik a többi dracénáéval: átlagos meleget, jó megvilágítást, rendszeres öntözést és vízpermetezést igényel. Télen érdemes odafigyelni rá, mert a növény pusztulását okozhatja a túl sok víz, vagy ha túl hűvös helyen (17°C alatt) tartjuk. A sárkányfák természetes velejárója, hogy idős korban alsó leveleit fokozatosan elveszíti. Persze, ha ez gyanúsan hirtelen történik, akkor inkább a túl száraz levegő, a huzat vagy egy-két elfelejtett öntözés lehet a ludas.
Forrás: www.edenkert.hu
A közhiedelem szerint a szerencsebambusz az élet számtalan területét befolyásolja pozitívan, így a szakmai előmenetelt, az anyagi jólétet, a hosszú egészséges életet, a harmóniát és védelmet, a szerelmi életet, környezetünk pozitív energiáit, a frissességet, a tettrekészséget és a lekierőt. A hozzá kötődő számtalan pozitív jelentéstartalmat valószínűleg a rendkívüli alkalmazkodóképességének és csekély igényeinek köszönheti, mivel már egészen kevés fénnyel és némi vízzel is beéri. Már egyetlen szál szerencsebambusz ajándékozása is kedves, szívből jövő gesztus, de bizonyos kombinációkban speciális jelentéstartalmat is hordoznak: Három szál bambusz a szerencsét vonzza, öt szál az energiát és a termékenységet fokozza, hét az egészségre hat különös erővel, nyolc a boldogságot és az örömöt jelenti, húsz szál pedig az általános jót jelenti az élet minden területén!
A kapott vagy vásárolt szerencsebambuszunkat akkor se vágjuk kisebb darakra, ha egy hosszú szál van a birtokunkban, mert ez egyrészt károsítja a növényt (el is pusztulhat) és másrészt mert keleti hit szerint a szerencse és boldogság fonalát is elvágnánk ezzel!
Forrás: www.weddings.hu
Csokrosinda, Zöldike (Chlorophytum comosum)
A csüngő csokrosinda, más néven zöldike a kezdő növénytartók kedvelt szobanövénye, mivel nagyon dekoratív, és nem igényel különleges ápolást. A trópusi eredetű növény levelei gyorsan fejlődnek és körülbelül 40 cm-esre nőnek. A levelek változattól függően lehetnek egyszínű mélyzöldek (Chlorophytum comosum Vittatum) vagy fehér zöld csíkosak (Chlorophytum comosum Variegatum).
Tavasszal és ősszel két-három naponta öntözzük, úgy hogy a két öntözés között, a föld kissé kiszáradjon. A nyári melegben érdemes naponta öntözni, mivel a hőség hatására a föld túl gyorsan szárad, amit a növény nem visel. Télen, ha folyosón, hidegebb helyiségben neveljük, elegendő kéthetente egyszer vizet adni a csokrosindának, ám ha fűtött lakásban tartjuk, hetente egyszer kell öntözni
A csokrosinda szereti a magas páratartalmat, éppen ezért nyáron minden nap permetezzük leveleit vízzel. Az év többi szakában a lakásban nevelt növényt hetente egyszer-kétszer érdemes permetezni. A túl alacsony páratartalom esetén a levelek bebarnulnak, megtöredeznek.
Szereti a fényt, de óvni kell a tűző napsütéstől. Az indirekt, tartós fény az ideális. Ha nem kap elég világosságot, a leveleken futó fehér csík bezöldül. A függesztett helyzet számára az ideális, amikor indái szabadón lelóghatnak, és nem érnek a földre. A huzattól óvni kell.
Jól bírja az alacsonyhőmérsékleteket egészen 5 fokig, de egy-egy fagypont közeli napot is elvisel, természetesen csak akkor, ha földje teljesen száraz. A hidegben nem pusztul el, de elveszti dekoratív szépségét, ezért érdemesebb lakásban tartani, olyan helyen, ahol sok fény éri. Nyáron kitehetjük erkélyre, verandára, hiszen az esti hűvösebb levegő egyáltalán nem árt neki.
A csüngő csokrosinda nagyon gyorsan nő, sok gyökeret ereszt, ebből kifolyólag gyakran kell nagyobb cserepet váltani. A z átültetést mindig tavasszal végezzük. A csüngő csokrosinda nyáron virágzik. Ahogy neve is árulkodik, az apró fehér virágzat hosszú, alácsüngő indaszerű száron található.
A növény hosszú indák végén kis növényeket, új hajtásokat nevel, melyeket könnyen elültethetünk. Ezeket a friss hajtásokat mindenképp érdemes idővel eltávolítani, mert túl sok energiát és táplálékot vonnak el az anyanövénytől, ami ezáltal elveszíti szépségét. A levélalap alatt levágjuk a hajtást és szobahőmérsékletű, tiszta vízzel félig feltöltött edénybe tesszük. A hajtásnak elegendő, ha az alja lóg a vízbe, és pár héten belül gyökeret ereszt.
Forrás: www.holgyforum.hu
Gyompálma (Chamaedorea elegans)
A növény karcsú törzse a bambusznádra hasonlít, ívben hajló, szárnyalt levele viszont a kedvelt datolyapálmára. Szobában való tartásra a legalkalmasabb pálmafaj.
A levelek fiatalon még halványzöldek, de idősebb korban besötétednek. Virágok csak az idősebb példányokon jelennek meg. Érdekes, elágazó virágzatot hoznak, amelyen gyöngyszerűen sorakoznak a kicsiny sárga bimbók.
Leginkább a félárnyékot kedveli, a lakás sötétebb zugaiban is teleltethetjük. A közvetlen napfényt mindenképp kerüljük, hiszen hazájában is erdők aljnövényzeteként él. Átlagos meleget igényel, de télen megelékszik a 16 °C-körüli hőmérséklettel is.
Nagyon fontos számára a jó vízelvezetés. Nem tűri a gyökérzet körül álló vizet. Tartsuk a földjüket mindig nedvesen. Télen mértékletes, ritka öntözést igényelnek. Lehetőleg klórmentes vízzel öntözzük. Magas páratartalmú levegőn díszít legszebben, permetezzük ezért rendszeresen, főleg a fűtött szobában tartva. A cserepet állítsuk nedves kavicsra. Az idősebb leveleket néha mossuk le szivaccsal.
Az alacsony páratartalom és hőmérséklet gyakran levélfoltosodást okozhat. Óvjuk a huzattól és a hidegtől, mert elhullajthatja leveleit. Védjük a takácsatkáktól és a pajzstetvektől.
Forrás: www.edenkert.hu
Narancsfa (Citrus sinensis)
A narancs Kína és Indokína vidékein honos növény. A citromtermő vidékeken: Olaszországban, Görögországban, Kaliforniában, Távol-Keleten és a világ mediterrán területein mindenütt intenzíven termesztik. A Citrus sinensis, az édes narancs a rutafélék (Rutaceae) családjába tartozik. Terméseik alapján három fajtacsoportot különböztetünk meg: szabályos, szabálytalan termésűek és vérnarancsok. A citromhoz hasonlóan családjának néhány képviselője hazánkban is honos.
Érdekes narancsfaj a fagytűrő, lombhullató Poncirus (Citrus) trifoliata. Japánból származó hármas levelű, illatos virágú, termő bokrai szépen díszlenek parkjainkban. A narancs hazai, edényes nevelésű példányai sokfelé megtalálhatók. Szebb növény, mint a citrom, de az utóbbi mégis népszerűbb.
Kis fává fejlődő, alacsony törzsű, gömb vagy lapított gömb koronájú növény. Törzse alacsonyan elágazik, ágai felfelé állnak. A fiatal elágazások először szögletesek vagy lapítottak, sötétzöldek. Az ágakon tövisek képződnek. Levelei zöldek, fényesek, 2—15 cm hosszúak és 1,5—8 cm szélesek. A levélnyelek két oldalán félköríves levéllemezek találhatók (gatyás levelek). Erről a bélyegről a narancsok könnyen felismerhetők.
A virágok egyesével vagy többesével kis virág
zati hajtásokon jelennek meg. A teljesen kinyíltak 2—3 cm átmérőjűek, ötszirmúak, igen illatosak. A szirmok színe fehér vagy sárgásfehér. A virágokban a sárgás, gömbölyű bibét 20—30 porzó veszi körül, 4—5 gyűrűben, ezek a sziromleveleknél rövidebbek, de kissé a bibe fölé nyúlnak.
A termések nagyok, 4—9 cm átmérőjűek, gömbölyű vagy lapított gömb alakúak. Felületük sima vagy rücskös, viaszos fényű. A gyümölcsök 8—13 gerezdesek, a hús sárga, narancssárga vagy vöröses színű. A magok száma változó, színük fehéres- vagy zöldessárga, gömbölydedek, egyik végükön elhegyesedők.
A narancsfát szemzéssel szaporítsuk. Néha oltással, dugványozással, sőt magvetéssel is szaporítanak termő növényeket. Nálunk leghamarabb az oltott fák virágoznak és teremnek.
A narancs általános nevelési és teleltetési körülményei megegyeznek a citrom igényeivel. Hazánkban két növekedési szakasza figyelhető meg. A citromhoz viszonyítva kevésbé vízigényes, fényigénye nagyobb, de jobban tűri a hűvösebb időszakokat. A magról nevelt narancsfák 7—15 éves korukban kezdenek virágozni és hazájukban 100—130 évig is élhetnek. A virágzás fő ideje a tavaszi hetekre esik. A meleg helyen tartott növények már a tél folyamán virágozhatnak. Gyakori jelenség, hogy megtermékenyülés nélkül fejlődnek termései (partenokarpia). Ezekben alig van mag. Ennek ellenére a mesterséges beporzás (a citromhoz hasonlóan) általában jó eredményt ad. Megfelelő minőségű, leveses termései nyári érésűek, ezért lehetőleg arra törekedjünk, hogy a tél folyamán késleltessük a termések fejlődését (hűvös helyen teleltetés) és azok csak a következő nyáron érjenek be. A narancs kártevői és betegségei megegyeznek a citromfánál leírtakkal.
A gyümölcsöt teljesen éretten szedjük. A túl korán szedett termésekben nem fejlődnek ki a cukor- és zamatanyagok, és a tárolás folyamán sem javul minőségük. A nyári érésű gyümölcsök a legédesebbek és legillatosabbak. Húsa és leve sok értékes anyagot tartalmaz: a 43—100 mg/100 g C-vitaminmennyiség mellett (ami a citromfélék közölt a legmagasabb érték) káliumsókat, foszfort, cukrot és vasat.
Forrás: www.terebess.hu
A teleltetésről: a legtöbb típus 5-10 fokos világos, jól szellőztethető helyen jól átvészeli a téli hónapokat. Ha fűtött szobában tartjuk őket, akkor - a hőmérséklethez igazodóan - több fényre, esetleg mesterséges megvilágításra és gyakoribb, de takarékos öntözésre lesz igényük. A levélhullást rendszerint a túlságosan bőséges öntözés és a kevés fény idézi elő.
Forrás: www.edenkert.hu
Olajfa (Olea Europaea)
Napos teraszon vagy nyáron a kertünkben szépen elnődögél, ha van számára egy meleg, szellős helyünk. Ha néha kimarad egy-egy locsolás, akkor sem torolja meg azonnali levélhullatással, de azért ne kísérletezgessünk, hanem öntözzük rendszeresen, kéthetente pedig fejtrágyázzuk. Télire keressünk számára világos, fagymentes helyet. Persze sötétben is teleltethetjük, de akkor depressziós lesz és megkopaszodik. Hazai körülmények között szerencsére lassú növekedésű fafaj, ritkán nő meg 2 méternél magasabbra, így nem kell félni, hogy kinövi a kertet vagy a teraszt.
Kiváló dézsás növény, az ügyes kezűek beleadhatják minden kreativitásukat, ami a muskátlinevelésből kimarad: metszéssel szinte bármilyen formára nyírható. Illatos, sárga virágai kertünkben nyár végén (július - augusztus) nyílnak, hosszú, meleg nyár esetén bogyót is érlel, de arra azért ne számítsunk, hogy majd nem tudunk mit kezdeni a hatalmas terméssel.
Forrás: www.edenkert.hu
Leander (Oleander)
Most még zárt, fagymentes, védett helyen várja a kikeletet, de a 2-3 fokos átmeneti fagyot károsodás nélkül elviseli. Mihelyt tavaszodik, állítsuk a szabadba, északi széltől védett, meleg, napos helyre, mert márciusban is teleltetőben tartva elkezdenek a levelei hullani! A kisebb, könnyen mozgatható növényeket nappalra már most a szabadba állíthatjuk, feltéve, hogy éjszakára védett, fagymentes helyre tudjuk őket menekíteni.
Kikeletkor messük vissza a hajtásait, mert az új hajtások gazdagabban fognak virágozni. Ha a gyökerek már nagyon átszőtték a földjét, akkor át kell ültetni nagyobb edénybe, tápdús, agyagos földbe. Ezt 3-4 évente tervbe kell venni és el kell végezni!
Ha a levelek fonákén apró, kerek foltokat észlelünk, akkor a növényt a pajzstetvek támadták meg, ami a ritkán szellőztetett, meleg és párás levegőjű teleltetőben gyakran előfordul. Ezek a kártevők roppant gyorsan szaporodnak és elszívják a levelek hasznos nedveit, ezért mielőbb védekezni kell ellenük. Vannak, akik vállalkoznak arra, hogy fogkefével letisztítják a leveleket. Ez azonban hosszadalmas, keserves feladat. Jobb, ha permetlevet készítünk Decis vagy Fendona nevű rovarölő szerből és ebbe még tapadást fokozó szappanlevet is keverünk, majd ezzel megpermetezzük a szenvedő növényt.
A leander meleget, napsütést, bőséges öntözést és sok tápanyagot kedvel. Hetente egyszer öntözzük meg tápoldattal, ezt bőséges virágzással fogja meghálálni.
A leander könnyen szaporítható. Legegyszerűbb, ha a visszametszett hajtásból dugványt vágunk és azt vízzel megtöltött edényben, meleg helyen tartva meggyökereztetjük. Ez 6-8 hét alatt történik meg, utána a növényke, földbe ültetve gyorsan növekedik és a második évben már bőven virágzó bokorrá terebélyesedik.
Forrás: www.balintgazda.hu
Egészséges fejlődésükhöz nekünk sem kell mást tennünk, csak figyelembe venni eredeti élőhelyük környezeti viszonyait. Gondoskodjunk tehát a megfelelő mennyiségű öntözésről, hiszen vízigényes növényről van szó. A tápanyagutánpótlást kisebb növények esetében rendszeres átültetéssel, nagyobb növényeknél tartós hatású műtrágyákkal oldhatjuk meg. Az átültetés során használjunk kissé kötöttebb virágföldeket. A leandert ne állítsuk túlságosan árnyékos helyre, hiszen fény és melegigényes növény. Ha mindezeket betartjuk, a növény egészségesen fog fejlődni az atkák és a pajzstetvek pedig messze elkerülik.
A virágbimbók még ősszel képződnek a hajtások végén, ezért tavasszal csak akkor vágjuk vissza a növényt, ha nagyon muszáj. Az idősebb növényeket ezért inkább augusztusban metsszük meg. Fiatalon a tavaszi visszavágásra azért van szükség, hogy később több elágazással rendelkező, bokrosabb növényünk legyen. A hajtásokat ekkor felére, kétharmadára kurtítsuk vissza. Ezt még annak ismeretében sem érdemes kihagyunk, ha tudjuk, hogy abban az évben kevesebbet fog virágozni.
A leander teleltetése kertes házban legtöbbször nem okoz problémát. Elég egy megfelelően hűvös, de fagymentes és világos helyet találni számukra. Mivel a leander leveleit a tél folyamán sem hullajtja le, ezért fontos, hogy a teleltetőhely világos legyen. Bár a nyári hónapokban vízigényes, a téli időszakban csak kevés vizet igényel. Semmiképp se öntözzük túl! Nem megfelelő környezetben a növények bár túlélik a telet, de egészen nyár közepéig tart, míg a tél megpróbáltatásait kiheverik. A hajtásokról lehullanak a levelek, a korona megnyúlik, formátlan lesz, esetleg a levéltetvek is megjelennek. Igen meleg mikroklímában a szabadban is teleltethetjük, de ilyenkor tövig visszafagyhat, és tavasszal onnan hajt ki.
Népszerűsét és szépségét az sem csorbítja, hogy rokonaihoz hasonlóan a növény minden része igen sok biológiailag aktív anyagot -szívglükozidokat - tartalmaz, így mérgező. Ezért tartsuk távol a kisgyerekektől, és mielőbb ismertessük meg őket a növény eme tulajdonságával.
Forrás: www.kertpont.hu
Hibiszkusz, Mályvacserje (Hibiscus rosa-sinensis)
A hibiszkusz fejlődése sokféle termőtalajon lehetséges, lényeges azonban, hogy a föld magas szervesanyag-tartalmú legyen. A hibiszkusz számára ideális talaj könnyű és porózus. Könnyen átereszti a levegőt és a vizet, némi nedvességet ugyanakkor mégis megtart. Javasoljuk a két rész földből, két rész tőzegből és egy rész finom kéregből álló keveréket. Ha a konténeres termesztéshez kerti talajt használunk, tőzeg, kéreg, komposzt, perlit és homok hozzáadásával javítsunk fizikai szerkezetén, illetve víz- és tápanyagmegkötő képességén.
Egy 90-150 cm magas növény felneveléséhez a megfelelő méretű edény 150 cm átmérőjű. A fiatal növényt a sűrűbb elágazódás érdekében vágjuk vissza. Mindig hagyjuk meg az ág külső oldalán elhelyezkedő első leveleket, így az új hajtás kifelé fog nőni.
A hibiszkusznak kevés kártevője van, azok is inkább a belső udvarokon és az erkélyen nevelt példányokon fordulnak elő. A szobai hibiszkuszt más növényről vagy vágott virágról átvándorolt levéltetvek, takácsatkák károsíthatják. Ez a probléma a legegyszerűbben inszekticidekkel orvosolható, malathion hatóanyagú szert azonban ne használjunk.
Az egészséges hibiszkusznövénynek nincs nyugalmi időszaka, akár egész évben virágozhat. Egyenletes tápoldatozás mellett a növény folyamatosan gyönyörű szép virágokat fog hozni. Ha a trópusi szépség konténeres nevelése mellett döntünk, megkíméljük magunkat a fonálférgekkel és más kártevőkkel, valamint a szárazsággal, faggyal és a tápanyaghiánnyal szembeni küzdelmektől.
Esetenként előfordulhat, hogy a levelek sárgulnak. Ezt okozhatja az elégtelen vagy túlzott öntözés, vagy a hirtelen hőmérsékletváltozás. Ha a növény hullajtja a leveleit, az új levelek előtörését elősegíthetjük, ha a növényt kissé visszavágjuk. Kizárólag kereskedelmi forgalomban kapható növénytápot használjunk, a címkét mindig figyelmesen olvassuk el. A folyékony vagy por alakú tápot vízben oldjuk fel és a talaj felszínére juttassuk ki. A szemcsés tápok és a tabletták fokozatosan és egyenletesen biztosítják a növény tápanyaghoz jutását a kezelésre kiválasztott időszakban. Kedvező hatású a mikroelemeket is tartalmazó komplex növénytápok alkalmazása.
Sok hibiszkuszkertész hetente egyszer öntözi és tápoldatozza növényét. Ez is elegendő lehet, napi öntözés mellett azonban maximális mértékben garantált a növény tápanyaghoz jutása.
Forrás: www.edenkert.hu
Jukka (Yucca)
A jukkának nem árt a száraz levegő, de ajánlatos a növényt gyakran vízzel permetezni, mert a száraz levegőben ki van téve a takácsatkák fertőzésének. Elsárgult leveleit rendszeresen távolítsuk el. Az alsó levelek sárgulása természetes folyamat, az újak kialakulása pedig annak a jele, hogy a növény jól érzi magát.
Az idősebb növényeket elegendő háromévenként átültetni, ilyenkor a megvastagodott gumós gyökereit leválaszthatjuk, és ily módon szaporítjuk. A frissen átültetett növénynek nem kell külön tápanyagot adni. Február előtt semmiképpen se cserepezzük át a növényt. A cserép alján mindig legyen kavicsréteg.
Világos, szellős helyen tartsuk. Egész évben a közvetlen napfényt kedveli. Hűvös helyiségben, mérsékelt öntözéssel teleltessük. Tavasszal, március-április folyamán már a szabadba, kertbe vagy erkélyre állíthatjuk napos, esetleg félárnyékos helyre, és rendszeresen öntözzük. Ősszel október közepéig kint maradhat, néhány fokos hideget is elbír.
Forrás: www.jotudni.hu
Az igénye minden tekintetben viszonylag könnyen kielégíthető, amolyan "mindent kibíró" növény. Bár kifejezetten fénykedvelő, és ezért nyáron teljesen napos és télen is nagyon világos helyet kíván, azért a szerényebb fényellátottsággal is beéri, csak ilyenkor nyúlánkabbak lesznek a levelei. Ha ekkor - helytelen módon - nem hűvösben van, akkor bizony csúnyán nyúlottá válik. Télen, az ilyenkor rendszeres fényszegénységre tekintettel, jobb is mindig csak egészen alacsony hőmérsékleten, 6 °C körül tartani, nyáron viszont melegben legyen.
Soha ne váljon túlöntözötté, mert a pusztulásának ez a leggyakoribb előidézője. Télen keveset kell csak öntözni, szinte majdhogynem szárazon tartható, ellentétben a nyári rendszeres öntözésével. A megrekedő, pangó víztől mindenképpen óvni kell. Tápanyag utánpótlása havonta egy-kétszeri, és csak pár ezrelékes töménységű tápoldat adagolásával megoldható. Ilyen pótlólagos tápanyagellátás, fejlődést serkentő hatása nélkül is kinőheti a helyét. Leveleinek permetezése vízzel, legfeljebb a rájuk rakodó por eltávolítása érdekében szükséges, ugyanis kifejezetten jól tűri, még a nagyobb fokú légszárazságot is.
Elhelyezésének fő szempontja legyen - minél jobb fényellátásának a biztosítása mellett - hogy az igen markáns, feltűnő megjelenése miatt, magányosan - szoliterként - elhelyezve mutat különösen jól. Megfelelő méretben még padozatra is leállítható. Esetenként egyéb, hasonlóan hosszú, lándzsás levelű vagy ugyancsak törzses növények társaságában igazán látványos, kiváltképpen modern berendezésű lakásban.
Szaporítása a leválasztott oldalhajtása enyhén nyirkos homokba vagy homok és tőzeg keverékébe történő eldugványozásával házilag is megoldható. Vízbe állítva is gyökeret ereszthet az ehhez leválasztott oldalsarj, ami azonban mindig már legalább pár leveles legyen, apró kis hajtástő-résszel, amiről a legalsó leveleket le kell szedni. Ezek különben rothadásnak indulhatnak. Az időközben tönkrement törzsű példány még ép állapotban lévő, és így levágható levélüstökös részei is hasonló meggyökereztetéssel hasznosíthatók, a "veszett fejsze" egyfajta mentéseként is.
Forrás: www.ezermester2000.hu
Jázmin (Jasminum)
A jázmint minden évben virágzás után vágjuk vissza, hogy bokrosabb és szép rendezett legyen.
A jázmin vízigényes, különösen a fejlődés idején, tavasszal és nyáron. Bőven öntözzük, de ne álljon sokáig vízben, mert a pangó vizet nem szereti. Forró nyári napokon érdemes többször vízpermettel hűsíteni a lombját. Télen keveset locsoljuk. Növekedési időszakában ajánlatos kéthetente tápoldatozni.
A jázminokat dugvánnyal nyáron szaporíthatjuk. Dugványokat tavasztól nyár végéig vághatunk. Lehetőleg fiatal hajtásokat válasszunk. A gyökeresedéshez 20 C fokos talajhőmérséklet szükséges.
Tavasszal ültessük át, az idősebb növényeket elegendő 2-3 évenként. Átültetéshez egyszerű földkeveréket használjunk, előnyös viszont, ha komposztot is keverünk hozzá.
Ha a növény nyáron a lakásban marad, lehetőleg hűvös helyre tegyük, és rendszeresen gondoskodjunk számára friss levegőről, különben a melegben a szár hirtelen megnő, erőtlen lesz. 16 C fok körüli hőmérsékleten teleltessük.
A jázmin világos, napos helyen érzi jól magát. Kényes növény, a fagyra igen érzékeny, ezért megfelelő védelmet igényel. Május közepétől azonban érdemes a szabadba kitenni. Széltől védett teraszon vagy az épület déli oldalán kitűnően fejlődik, szépen virágzik. Sok illatos, fehér, csillag alakú virágot hoz.
Forrás: www.jotudni.hu
Szakállbromélia (Tillandsia cyanea)
A bíborkék szakállbromélia egy közepes termetű bromélia, melynek levelei a fűhöz hasonlítanak, és laza rozettát alkotnak.
Virágzata erőteljes, tömött, rózsaszínes, pikkelyszerű fellevelekből áll. A tényleges élénk liláskék virágok egymás után nyílnak a fellevelek hónaljában. Alacsony páratartalmú szobában gyakori, hogy nem fejlődnek ki kék virágai.
Kedveli a közvetlen napfényt. Meleg környezetet igényel, télen se csökkenjen 14 °C alá a hőmérséklet. Egész évben kevés vizet kíván, havonta egyszer öntözzük, kétszeres hígított tápoldattal. A leveleket is permetezhetjük ezzel az oldattal vagy lágy vízzel. Magas páratartalmon tartsuk, gyakran permetezzük a leveleit. Kerüljük a túlöntözést, mert rothadást okozhat. A pajzstetűtől és a viaszos pajzstetűtől óvjuk.
Forrás: www.edenkert.hu
A hûvös hegyekben és a száraz, meleg területeken egyaránt megtalálható. A fák ágain is otthonos. A levelek kifelé hajlanak, de a vizet a tölcsérbe vezetik. Öntözni is tehát a tölcsérbe kell. Természetes életmódja miatt kicsi a gyökere, ezért kisebb cserépben is elfér. Nincs kifejezetten nyugalmi ideje, így egész évben egyformán kell gondozni: öntözés, tápanyagpótlás és párásítás. A kis gyökérzete miatt azonban kevés vízzel gyakrabban kell öntözni, különben a túlöntözéstõl rothadás veszélye fenyeget. A 18 foknál alacsonyabb hõmérsékletet sem szereti.
A szakemberek szerint a broméliák virágzásának késését leginkább a fényhiány okozza. A virágzást „siettetni” lehet, ha érett almát teszünk a növény földjére, majd az egész növényt és cserepét fóliával takarjuk le. Az alma olyan gázt fejleszt, amely a növényt virágzásra készteti. A broméliák csak egyszer virágoznak! A közben kinevelt sarjakról azonban új növényt kapunk.
Forrás: www.csaladikor.co.yu
A legtöbb broméliafélék családjához tartozó növény Amerika trópusi és szubtrópusi részéiről származik. Az ismert fajok többsége epifitaként (a fák ágain) több évig él, felhasználva a párát és az esővizet. Az esővíz összegyül a levélrózsa közepén, egy tölcsérformájú mélyedésben és innen a növény fel tudja venni. A leveleket pikkelyszőrök borítják, ezek is a vízellátásra használnak. A virágok mutatósak, egyes fajoknál fellevelek is fejlődnek; sokszor ez utóbbiak díszítőképessége nagyobb, mint maga a virágé. A gyökerek gyengék, csak a növény megtartására szolgálnak.
A broméliák könnyen alkalmazkodnak a szobai körülményekhez, legtöbbjük igénytelen; az alacsonyabb vagy magasabb hőmérsékletet egyaránt bírják. Mivel a gyökerek gyengék kerüljük a túlöntözést, azonban a levélrózsát tartsuk állandóan tele vízzel, kevésbé télen. A hideg időszakban ha 25-29 °C-on tartjuk növényünket, akkor állhat levélrózsájában víz, ha 15-18 °C-on telel inkább nem. Tápoldatozzuk csak nyáron, 3 hetente a megadott mennyiség felére csökkentve a tápanyagot. A broméliák szeretik a világos, nem napos termőhelyet.
A virágzás 2-6 éves korban fordul elő. A termés érlelése után a növény elszárad, de előbb egy vagy több sarjat hoz. A megsárgult anyanövényt éles késsel tőből távolítjuk el; amennyiben több sarj van a cserépben, válasszuk szét őket és ültessük külön, kis cserepekbe. A broméliáknak ajánlott földkeverék vízáteresztő és tápanyagokban gazdag: lombföld, tőzeg, érett marhatrágyaföld vagy komposztföld.
E növényeket pajzstetvek és takácsatkák támadják leggyakrabban. Védekezésül rovarirtó szerekkel szükséges permetezni őket.
Forrás: www.geocities.com
Guzmánia (Bromélia)
Télen igazán szépen mutat: ekkor hozza színes felleveleit a tőlevélrózsa közepén. A levelei puhák, fényesek és sima szélűek, elérhetik a 45 cm hosszúságot és a 3 cm szélességet is. A virágzata apró, sárga virágokból áll, amit körbevesznek a narancs vagy vörös színű fellevelek.
Egész évben világos szűrt fényt igényel, ezért óvjuk a közvetlen napsütéstől.
Virágoztatásához magas hőmérséklet, 24 °C szükséges, de a már virágokban álló egyedeknek elég a szobahőmérséklet is.
A földjét tartsuk mindig nedvesen, de ne vizesen, mert a túlöntözés végzetes lehet a növény számára. Két öntözés között hagyjuk a talajt kiszáradni. A központi levélrózsában mindig álljon víz. Ügyeljünk rá, hogy az öntözővíz nem lehet meszes, kemény. Ha a háztartásunkban kemény víz van, akkor öntözzük esővízzel.
Magas páratartalmat igényel, ezért nyáron permetezzük a leveleket. Ugyanakkor a túlzott páratartalom levélfoltosodást okozhat. A leveleken keresztül történő tápanyagfelvétel megszokott ennél a növénynél, ezért rakjunk időnként a permetezőbe oldott műtrágyát.
Forrás: www.edenkert.hu
Nálunk szobanövényként télen virágzik. Tartós virága, a broméliákra gyakran jellemző tüskék hiánya miatt közkedvelt. A növény középpontjában fejlődő virág színes murvalevelei hónapokon keresztül leggyakrabban a vörös szín valamelyik árnyalatában pompáznak. Sötétzöld, ragyogó színű, épszélű levelei is dekoratívak, méretük elérheti a 45 cm hosszúságot és a 3 cm szélességet is. Vannak zöld-fehér levélmintázatot viselő növények is.
Bár nagy odafigyelést igényelnek, de a gondos bánásmódot meghálálják. Hibridjeik már alkalmazkodtak az otthon környezetéhez. Sokuk fényigényes, de a közvetlen napot nem kedvelik. Az árnyékos helyeket jól viselik. A túl magas nappali hőmérsékletet kevésbé tolerálják, éjszaka a 16-20 fok a kedvező számukra. 24 °C körül indulnak virágzásnak. A víz minőségére nagyon érzékenyek. A keményvizet, a sós, alkalikus közeget nem tűrik. Desztillált vagy esővízzel ajánlott öntözni. A vizet a növény közepére öntsük. Tápközegük lehet például savanyú tőzeg és fenyőkéreg 1:1 arányú keveréke. Csak lassan ható műtrágyákat használjunk. Adhatunk a tápközeghez kevés dolomitot is, hogy biztosítsuk a kalcium és magnézium ellátást. Mikroelemet tartalmazó műtrágyákat ne használjunk. A folyékony műtrágyát csak nagyon kis koncentrációban alkalmazzuk.
Forrás: www.terasz.hu
Diffenbachia, Buzogányvirág (Dieffenbachia maculata)
A különböző levélmintázatú buzogányvirágok ápolása némileg eltérő; a foltosabb levelű fajták általában több fényt igényelnek ahhoz, hogy megtartsák mintázatukat. Virágok csak az idősebb példányokon jelennek meg, általában fehér színűek. A növény nedvei mérgzőek, ne kerüljön ezért egyetlen része sem szánkba, szemünkbe, ugyanis súlyosak a mérgezés hatásai. Kutyára, macskára is veszélyes.
Idős korára és a helytelen bánásmód hatására gyorsan felkopaszodik, s szárának göcsörtjei nem mondhatók éppen szépnek. Ilyenkor vágjuk le a törzset és egy 10 cm-es csonkot hagyjunk meg. A csonkon új növény fejlődik, de a levélkorona is (egyszerűen vízbe állítva) meggyökeresíthető, és így két új növényt is nevelhetünk belőle.
Nyáron félárnyék, télen jó megvilágítás kell e növénynek, de kerüljük a tűző napsütést. Az átlagos vagy átlag feletti meleget kedveli, de a 16 °C-nál alacsonyabb hőmérsékletet nehezen viseli. Tavasztól őszig öntözzük rendszeresen, télen mérsékelten. Két öntözés között hagyjuk a föld felszínét kiszáradni. Igényli a magas páratartalmat, ezért sűrűn permetezzük a leveleket, a cserepet tegyük nedves kavicsrétegre. A közvetlen napfény, de a fényhiány is levélelhaláshoz vezethet. Érzékeny a levéltetvekre, takácsatkákra, pajzstetvekre.
Forrás: www.edenkert.hu
Szobafenyő (Araucaria heterophylla)
Szereti a hűvös, jól megvilágított helyet, egyenletes növekedés mellett a 1,5 méteres magasságot is elérheti. Természetes élőhelyén, Ausztrália keleti partjainál fekvő Norfolk szigeten akár 50-60 méteresre is megnő. Közeli rokona a szabadba is ültethető chilei araukária .
Sajnos neve ellenére szobában elég nehezen nevelhető. A legnagyobb gondot a tűlevelek hullása és az alsó levelek elvesztése okozza. Ez a túlzott napsütéstől vagy a mélyárnyéktól, a száraz levegőtől vagy a föld kiszáradása miatt történhet.
Világos vagy félárnyékos helyen érzi jól magát, óvjuk a közvetlen napsütéstől. Árnyékos helyen, sötétben levelet fokozatosan elhullajtja. Átlagos meleget kedvel, télen tartsuk hűvös helyen, kb. 10 °C-on. Tavasztól őszig öntözzük rendszeresen, télen ritkábban. Figyeljünk, hogy talaja jó vízáteresztő legyen, mert a tömörödött földben vagy pangó víz esetén fenyőtűi sárgulásnak indulnak. Savanyú, tőzeges földbe ültessük. Permetezzük a leveleket, ha fűtött szobában tartjuk. Időnként levegőztessük. Nyári záporok alkalmával nyugodtan kitehetjük a teraszra, meghálálja az esőfördőt.
Forrás: www.edenkert.hu
A szobafenyőnek (Araucaria excelsa) eredeti élőhelyén éppolyan erőteljesen, rézsútosan felfelé növekednek az ágai, mint a mi lucfenyőnknek. Szobanövényként azonban vékonyabb, lefelé hajló ágrendszert képez, és ennek az az oka, hogy "túl jól" tartjuk. Számára a legkedvezőbb egy állandóan páradús környezet lenne, és télen tíz fok körüli hőmérséklet. Ehelyett - hűvös veranda híján - szobában tartjuk, és a páráról legfeljebb a levelek gyakori permetezésével gondoskodunk.
Forrás: www.ujember.katolikus.hu
Muskátli
A két leggyakrabban ültetett muskátli: a kerti vagy közönséges muskátli, amelynek a hajtásai függőlegesen felfelé és oldalt növekednek. Ezek általában jól tűrik a tűző napsütést, ezért a déli, dél-keleti fekvést kedvelik. A futómuskátli hajtásai lecsüngők, sokszor - mint egy tarka, keleti szőnyeg - úgy terülnek el. Ők kevesebb napsütéssel is beérik, ezért a keleti és a nyugati fekvésben is jól érzik magukat. A ház északi ablakaiba muskátli nem való.
A kerti és a futómuskátli is szereti a bőséges víz-és tápanyag ellátást. Az ablakládában kevés föld fér el, és a benne levő tápanyagokat a növények gyorsan elfogyasztják. Ezért a muskátli akkor virágzik sokat és szépen, ha jó minőségű, agyagot is tartalmazó kerti földbe ültetjük és hetente egyszer tápoldattal is megöntözzük.
Egy 60 cm-es ládába legfeljebb három tövet ültessünk, ezek elbokrosodnak és betöltik a rendelkezésükre álló teret.
Az elszáradt, sárguló leveleket le kell szedni, az elnyílt virágokat a szárukkal együtt kell kitördelni. A hosszúra nyúlt hajtásokat ajánlatos visszametszeni, mert így kapunk az egész nyáron folyamatosan és szépen virágzó töveket.
Leggyakoribb kártevője a levéltetű; ez ellen permetezéssel lehet sikeresen védekezni.
Érdemes megjegyezni, hogy a fiatal, két-három éves tövek virágoznak a legtöbbet és a legszebben, az öregedő tövek egyre kevesebb és hitványabb virágokat nyitnak, ezért az állományt rendszeresen meg kell fiatalítani. Ennek legegyszerűbb házi módszere a dugványozás. A dugványozásra szánt hajtásokat májusban kell a tőről lemetszeni. A dugvány 15-20 cm hosszúságú legyen. A tövén hagyjunk egy fél cm-es csonkot, a pálhaleveleket szedjük le és szükség esetén távolítsuk el az alsó, egy-két lomblevelet is. A dugvány tőzeges, kerti földbe ültetve hat hét alatt meggyökeresedik és még az idén virágot is bonthat.
Dugványozás
Az átteleltetés gondját csökkenthetjük azzal, ha most, júliusban vagy augusztus elején a legszebb tövekről erőteljes dugványokat szedünk és azokat meggyökereztetjük.
Mindig az erős szárak hajtásait szedjük meg dugványozáshoz. A dugvány 15-20 cm hosszúságú legyen, és úgy kell megvágni, hogy az alsó szárcsomó alatt kb. fél cm hosszúságú szárcsonk maradjon. A virágkezdeményeket és a nagyobb leveleket levágjuk a dugványról és félárnyékos helyre, mintegy 3-4 cm mélyen a földbe ültetjük.
Gyakori öntözéssel a dugványok őszig erőteljes gyökérzetet fejlesztenek. Így a fagyok beállta előtt fölszedhetjük őket, cserépbe ültetjük, és fagymentes helyen, például előszobában, folyosón, lépcsőházban átteleltethetők. Az ilyen muskátlitövek tavasszal gyors növekedésnek indulnak, és bővebben virágzanak, mint az átmentett öreg tövek.
Tavasszal
Akár cserépben és földben, akár pincében felaggatva vészelték át a növények a telet, most az az első feladatunk, hogy vizsgáljuk át őket. A túl hosszúra nőtt gyökereket ritkítsuk meg, és metsszük vissza.
A hajtások közül a szárazakat, satnyákat tőből vágjuk ki, a többi hajtást pedig vágjuk vissza 10-15 cm hosszúságúra. A hajtásokról az összes levélmaradványt távolítsuk el.
Ezután következik a cserépbe ültetés, amihez tápanyagokban gazdag, jó víztartó, de azért levegős földet válasszunk, mert a muskátli minden ellenkező véleménnyel szemben nagyon is igényes virág: szereti az egyenletes, bőséges vízellátást, a gazdag talajt és a sok napfényt.
A muskátlit egyelőre még cserépbe vagy műanyag edénybe ültessük, és a fagyok elmúltáig tartsuk fűtött helyiségben, mert csak az ily módon előhajtatott növények kezdik meg korán virágzásukat.
A lemetszett hajtások sem mennek veszendőbe, mert ezeket kis cserepekbe dugványozzuk oly módon, hogy a hajtásokból 3-4 leveles csúcsdugványokat készítünk.
Noha a muskátli könnyen ereszt gyökeret, mégis célszerű a cserép fölé műanyag fólia zacskót húzni a párologtatás csökkentésére.
Nálunk jelenleg csak a közönséges muskátli keresett, pedig nagyon szép és hálás a csüngő muskátli is. Ez utóbbi folyamatosan, egész a fagyokig bontja roppant nagy virágtömegét. Színváltozatai a fehértől a rózsaszínen és a tűzpiroson át a sötétliláig terjednek, és színes függönyként díszítik a házak ablakát. Igaz, valamivel több öntözést és trágyázást követelnek, de ezt többszörösen meghálálják szépségükkel, gazdag virágzásukkal.
Forrás: www.edenkert.hu
