A bringám kettővel ezelőtti hajtásláncának halálát az ismételt téli használat okozta. Ebben semmi meglepő nincs. Ám a mostani hajtásláncból csak a hátsó váltó többet ér, mint a korábbi hajtáslánc egésze (abszolute persze nem ér sokat, de relatíve igen), így azzal gondoltam megkímélni a pénztárcámat, hogy még az első hó előtt vettem még egy hajtásláncot…

Megtörtént végre a rendkívül időszerű hajtáslánc-csere. Arra ugyan számítottam, hogy lesznek problémáim, de azért az meglepett, hogy a jobb pedál leszedésére ráment egy 15-ös króm-vanádium villáskulcs… A hátsó tengely gyorszárát meg csak a csőfogó oldotta, viszont a fogaskoszorú zárócsavarja gyönyörűen lejött. Minden lepucolva, kicserélve, kenőanyagban megfürdetve. Frankó.

Bringa végigcsinált még egy szezont. Immár a tizenegyediket. A helyzet azonban nem rózsás: Rövidesen teljes hajtáslánc cserére kerül sor.

A mű kész, íme: Elképesztő, hogy mennyi ideig tart befejezni valamit, amit az ember el sem kezd. Egész pontosan ma lett tele a hócipőm a saját tökölésemmel, úgyhogy megcsináltam.