A szezon nyitányára, még a tátrai kapuk nyitása előtti hétvégén, a Szlovák Paradicsomba mentünk kirándulni. Legnagyobb meglepetésemre alig egy órával az áhított indulási időpont után, azaz ötkor, sikerült elindulnunk Budapestről. Nem a szokásos Zólyom-Besztercebánya-Rózsahegy-Poprád, hanem a googlemaps által javasolt, szinte nyílegyenes Salgótarján-Rimaszombat-stb útvonalon jutottunk el a kies ATC Podlesok-ba, ami azért nevezetes a kempingek közül, […]

Megrendezésre került a 2007-es Hágó Kupa, melyen idén először én is részt vettem. Halleluja! Reggel negyed kilenckor értünk fel Orsival, mint egyszemélyes szurkolótáborunkkal a Mátyás-hegyi kőfejtőbe, Lehel és Kriszta (a csapat) már ott voltak. Kipengettük a csapatonkénti 1500 forintos nevezési díjat, majd megtekintettük a kötélpályát. Ami ekkor még nem volt készen, úgyhogy nem tudtuk felmérni […]

Bonyolult döntési folyamat eredményeképp úgy határoztunk, hogy Lehel meghívását elfogadva felmegyünk Létrásra és barlangtúrázunk egyet. Szombaton az eredetileg tervezett hat, majd az áttervezett hét órás indulás helyett háromnegyed nyolckor sikerült elhagyni állomáshelyünket így a kötelező miskolci vásárlást követően 11 körül értünk fel Létrásra.

Kihasználandó, hogy a termelésben szünet volt a két ünnep között felmentem a Bükkbe barlangászni. A tervben némi bontás és fotózás szerepelt, amiből amolyan ember tervez Isten végez alapon nem lett semmi.

Gyakorta élcelődnek velem a barlangász kollégák azon, hogy műnyulam és overallom minden alkalommal makulátlan. Szerintük a tisztítás teljesen felesleges, hiszen barlangi körülmények között percek alatt úgyis megint piszkossá válik, arról nem is beszélve, hogy — egyesek szerint — a sok mosás az anyag gyors elhasználódásához vezet. Úgy sejtem, főleg a lustaság beszél belőlük.