Vodafone Mobil Internet szívás

Az alábbi poszt, jó magyar szokáshoz hiven, nem az eszköz dicséretéről szól, hanem a szolgáltatás hiányáról/hiányosságairól.

Az igény a következő volt: jutassuk nagymamát minél egyszerűbben internethez. Ehhez a hazai mobilinternet szolgáltatók legkevésbé sem informativ, viszont annál kétségbeejtőbben áttekinthetetlen honlapjait végigböngészve a Vodafone havi 4000 HUF-os előfizetése mellett döntöttünk…

Interneten megrendelhető, ami igen hasznos, hisz a telefon/internet/kábelszolgáltatók üzletei emberi és nem emberi időben is olyan zsúfoltak, hogy fogyasztó legyen a talpán (ülőhely hiányában: szó szerint!), aki bármilyen ügyintézést személyesen végigcsinál (sajnos, ez néha elkerülhetetlen). Szóval megrendeltük az eszközt és a vele járó szolgáltatást interneten és vártunk, hogy a honlap igéretéhez hiven jelezzék, amikor átadják a terméket a futárnak. Nem is kellett sokat ahhoz, hogy miután az összes létező plasztikkártya adatait a rendelkezésükre bocsájtottuk a megrendelés során, egy kedves ügyintéző telefonon még a sosem létezett kutyám nevét is megkérdezze. Viccet félretéve, ahhoz, hogy az ember két éven keresztül fizethessen a Vodafonnak havi 4000 HUF-ot, szükség van egy nem elhanyagolható hitelképességi vizsgálatra is. Én már vettem korábban mobiltelefont előfizetéssel, de a havi jövedelmemre és a lakásomban található szobák számára még senki nem volt kíváncsi.

Miután átestem, pontosabban átmentem a vizsgálaton, megmérettettem, az ügyintéző biztositott afelől, hogy még jelentkeznek. No jó, akkor várok. Ehhez képest, másnap már kissé ingerülten hív a futár, hogy itt áll a ház előtt a modemmel, én hol vagyok. Mondom neki készségesen, hogy ne kelljen még egyszer kifáradnia, 5 perc múlva otthon vagyok, várjon már meg. Na jó, mondja ő nagylelkűen. Meg is érkeztem 3 perc múlva és felcipekedtem az 5 hónapos kisfiamat a második emeletre a nem éppen könnyű hordozójában. Ezt a többlet információt csak azért teszem közzé, mert nem éreztem ilyen körülmények között kötelességemnek, hogy még a szemközti ház előtt parkoló – valószínűsíthetően rám váró – futár kocsijához is odafáradjak a szállítmányért. Ezért otthon vártam és vártam, majd jó 5 perc múlva végül felhívtam a futárt, hogy amúgy én itthon vagyok egy ideje, jöhet. A válasz, hogy miért nem mentem oda, igazából cseppet sem lepett meg, szemrebbenés nélkül világosítottam fel, hogy nem feladatom átvenni a munkáját, ami szerint neki házhoz kell szállítania az eszközt és nem leparkolnia a ház előtt, majd várakoznia, hogy a szájába repüljön a sült galamb. Morogva feljött és átadta.

A kálvária pedig csak itt kezdődött. A modem hivatalosan plug n play, vagyis az elvárások és a mellékelt leírás alapján is, bedugom a gépbe és elindul a telepítő, feltelepül, megkeresi a hálózatot én csatlakozom és már működik is. Azonban a “megtalálta a hálózatot” és a “csatlakozik” pont között a történet egy állítólag nem ritka 619-es hibakóddal megszakadt. A hibaüzenet leírásában található megoldási javaslatokat végigpróbálva, természetesen semmi nem történt, tehát forduljak a szolgáltatóhoz. Fordultam. Összesen négyszer. Mindannyiszor végigzongorázva a billentyűkódokat, amikkel a megfelelő kollégához eljuthattam segítségért. Sajnos vannak szövegek, amiket a helyes billentyűkombináció tudásával sem lehet átugrani, mint a legálisan vásárolt dvd-k elején található “ne lopj” reklámokat.

Először a megoldás, a kötelező beazonosítást követően, így hangzott: a honlapon regisztrálni kell a modemhez kapott telefonszám és ügyfélbiztonsági kód segítségével. Rendben, így teszek. Tettem is volna, ha a fent már említett kétségbeejtően áttekinthetetlen honlapon a szükséges oldalt meg lehetett volna találni. De nem lehetett. Még a hatalmas gugli se találta. Tehát vissza az ügyintézőhöz, telefon, zene, billentyűkombináció, probléma elmagyarázása. Keresett oldal címét megkapva, újra nekiültem a regisztrációnak, amikor is az adatokat beírva az oldal közölte, hogy akkor ő most elküldött sms-ben egy kódot, azt írjam be ide. De hová küldte a kódot? Nincs is telefon a telefonszámhoz tartozó simkártyához. Az a modemben csücsül, a gép fenekébe dugva. Újra telefon, újra kódok és újra elmagyarázni a problémát. Aha, szóval van egy program az internet varázsoló szoftver (Vodafone Mobile Connect Lite) mellett, amivel sms-eket lehet küldeni és fogadni a modem segítségével. Valóban, megérkezett a kód és én regisztráltam. A kép teljessé tételéhez még el kell mondanom, hogy mindez két szoba és két gép közötti rohangálás kíséretében történt, ugyanis az egyik fenekébe dugva a modemet próbáltam internetet csiholni, a másik gépen békésen zümmögő upc internet segítségével. Hogy mindezt meglevő internet segítsége nélkül hogy abszolválja az ember, nem tudom.

Persze a regisztrációt követően sem működött a rendszer, azonban közben sms-en érkezett egy instrukció, hogy az e-számlámat is aktiváljam a sikerhez. Jól van, aktiváltam. Itt. Hogy minek, nem tudom, mert internet továbbra se folyt a vodafonos modemből. Ekkor, negyedszer, hívtam fel az ügyfélszolgálatot, hogy én most már mindent kipróbáltam és még mindig 619-es hibakódot kapok, mi a helyzet. Ó, hát mi sem egyszerűbb ennél. Mivel interneten rendeltem meg a terméket, letiltották a sim-kártyát, amit aktiválni kell, ezen a honlapon. Ekkor már nem engedtem el addig, amíg meg nem mondta a pontos címet és az be nem jött a kívánt űrlappal.

Bár tovább vártam volna és nem tettem volna le elégedetten a telefont, ugyanis az űrlapon egy újabb számsort, az úgynevezett biztonsági feloldó kódot kérték, amit a magyarázat szerint a Vodafone nekem már e-mailben korábban megküldött. Persze semmiféle e-mailt nem kaptam a cégtől, de ha “elveszett” volna – nem ők nem küldték el, hanem én elveszítettem -, akkor hívjam az ügyfélszolgálatot. Ezek szerint nem is négyszer, hanem ötször beszéltem a kedves kollegákkal, akik ezúttal átvették tőlem a megoldandó feladatot és aktiválták maguk a sim-kártyát. Búcsúzásul még biztosítottak afelől, hogy 15-30 perc múlva lesz internet. Mondanom se kell, hogy háromnegyed óra elteltével még mindig nem volt internet. A megoldást ezúttal nem a telefon, hanem egy örökérvényű módszer biztosította, az újraindítás. Nem tudom, hogy a program vagy a gép újraindítása segített-e, de a kettő kombinációja biztos siker volt. Lett internet.

Az igazsághoz az persze hozzátartozik, hogy a regisztrációktól és aktiválásoktól eltekintve valóban plug n play a Vodafone mobil internetje, ami néhány elejtett megjegyzésből leszűrve, valószínűleg szükségtelen, ha nem interneten veszi az ember, na de – és itt megint a fentiekre hivatkozom – miért ne ott venné?

A történet szerencsére happy enddel végződött, de nekem egy délutánomba és számtalan ártatlan ideg- és hajszálamba került.