Mlinica- és Furkota-völgy

Elmenekültünk megint a Tátrába, rekreációs jelleggel. Jó későn sikerült csak elindulnunk, ezért fejlámpák derengő fényénél állítottuk fel a sátrat olyan tizenegy óra körül a kies Intercamp Tatranec-ben. Székelykáposzta saját páncéljában főzve. Szunya.

A napi túra a Csorba tó mellől indult, fel a Mlinica-völgyben. A kései lefekvés ellenére elég jól sikerült indulnunk, a reggel nyolc már a sárga jelzésen talált minket. A Mlinica völgy kellemes terep, lankás részek és meredélyek váltogatják egymást. Azaz a meredélyeket ki lehet pihenni a lankákon. Az egyik meredélyen szakad le a csodálatos Fátyol vízesés.

Éppen a vízesést fotóztuk, amikor megjelent néhány rémült túrázó, akik egy sokkosnak kinéző lányt támogattak az úton lefelé. Pár perc múlva pedig már hallani lehetett a hegyimentők helikopterének zaját a völgy felől. Tőlünk pár méterre szálltak le, egy perc alatt beszuszakolták a lányt a helikopterbe és rögtön el is húztak vele. Erre mondja a Stallone az Oscar-ban, hogy expeditív.

A Fátyol fölötti lankáson már nincsenek töpefenyők, az út kőben vezet tovább. Ebédelni a hágó alatti tó partján álltunk meg. Onnan már csak száz méter emelkedő van a kb. 2300m magas hágóig. Pár méter láncokkal kiépített, bár szükség nincs rá. A hágóból remek kilátás nyílik a Tátra legszebbnek mondott völgyére, a Furkota völgyre, illetve a Krivánra.

A Furkota völgyben szelíden kanyarog le az ösvény, egy csomó tengerszem díszíti a vidéket. A gyönyörű időben egy tisztáson napoztunk is egy jó félórát.

A túra megállásokkal és a napozással 7 órát vett igénybe. Kellemesen rövid, nem kell meghalni a végére, kellemesen hosszú, hogy egy egész nap elmenjen rá. Kellemesen könnyű, bárki meg tudja csinálni, kellemesen izgalmas, lehet dicsekedni a mászással.

Másnapi — hagyományos — levezetőtúránk a Zöld tavi turistaházhoz vezetett. Indulás a Biela Voda-tól egy ideig a sárga jelzésen, majd a kék jelzésen tovább a Fehér-tóhoz. Innen egy rövid gyönyörködés után le a turistaházhoz, immár a piros jelzésen. A turistaháztól vissza Fehérvízig végig a sárga jelzést követtük.

Lefelé találkoztunk néhány kerékpárossal. Gyalogosan ez egy kényelmes ösvény, de a bringásokon látszott, hogy a tüdejüket készülnek kiköpni. Az elsőre még ráköszöntem, de mivel csak egy pislogásra futotta viszonzásképp és mert láttam, hogy ez milyen emberfeletti erőfeszítést igényelt a részéről, a többieket inkább nem háborgattam.

Ez az út nagyjából hat órás, utolsó napi túrának ideális: korai indulással még értelmes időben fel lehet érni Budapestre.