Belgium

Csütörtök, Brüsszel

A márciusi hosszú hétvégét Belgiumban töltöttük, pontosabban Brüsszelben és egy kicsit Bruges-ben. A Brussel Airlines-zal utaztunk, ami igen jó választásnak bizonyult, amennyiben még a nem túl hosszú (nekem minden repülőút hosszú) Budapest–Brüsszel útvonalon is meleg ételt szolgálnak föl. Napsütéses, ám szeles idÅ‘ben érkeztünk a Központi pályaudvarra, a Gare Centrale-ra, majd pár perces kutyagolás után a Place Ste-Catherine-en álló szállodába. Ez jó hely, az alsóváros összes nevezetessége sétatávolságon belül van, de a felsÅ‘város egy része sem esik ki.

Még az elsÅ‘ nap délutánján megnéztük a város kiemelkedÅ‘bb nevezetességeit. ElsÅ‘ utunk a fÅ‘leg halételeket árusító éttermekkel szegélyezett Ste-Catherine térre vezetett, hiszen ez volt a legközelebb. Ezután a Börze épülete felé vettük az irányt és a monumentális, domborművekkel díszített épület sarkában egy piramidális adag, népi eledelnek számító sültkrumplival csillapítottuk éhségünket fejenként két euróért (még itthon hallottuk, hogy tervezték az ár megemelését, mire a derék brüsszeliek egy emberként lázadtak fel). Ilyen módon fel-, sÅ‘t túltöltÅ‘dve indultunk tovább a város (egyik) trademarkjának számító Grand Place-ra, a XVII. századi belga építészet leghíresebb épületegyüttesének szemrevételezésére. Nem sikerült legyalogolni a krumplit, mivel a híres fÅ‘tér a tÅ‘zsdepalotától egy saroknyira van. Az épületek pedig valóban lenyűgözÅ‘ek. Ennyi mindent láttunk máris és még hol az alkonyat! A Manneken Pis, a pisilÅ‘ kisfiú, kinek egyszerűsített változata a világ összes férfi brunyáldájának ajtaját díszíti, pár percre található a Grand Place-tól. Nem triviális feladat a negyvenvalahány centis szobor közelébe férkÅ‘zni, mert a kínai turisták utikönyvébe is beleírták, hogy ez egy nagybetűs látnivaló…

Mikor a Manneken Pis-szel végeztünk, célba vettük a Felsővárost. A kiszáradás ellen magunkhoz szólítottunk egy-két Hoegaarden-t, aztán irány felfelé! Elsőként a Notre Dame du Sablon mellett sétáltunk el, ami sajnos fel volt állványozva, majd megpihentünk a Place de Petit Sablon-on (ez egy nagyon szép francia-park sok szoborral, többek között Mercator-éval). Gyönyörködtünk egy kicsit a parkot övező épületek a park tavában megjelenő tükörképében, mielőtt a királyi palotát és a sokhektáros Parc de Bruxelles-t látogattuk volna meg végében a Palais de la Nation-nal (ami a belga parlamentnek ad helyet). Már lefelé néztük meg a szecessziós Old England áruházat hatalmas ablakaival és csavart vasszerkezetével, végül a Katedrálist. Ez utóbbi az ország központi temploma, ebben tartják a koronázást, a királyi esküvőket meg a satöbbit és megtekinthető benne egy rendkívül díszesen faragott barokk szószék.

Még estebéd elÅ‘tt megittunk egy kávét — mert az asszony azt mondta, hogy kell — a Galeries St-Hubert fedett vásárlóutcájában egy marha drága kalap-shoppal szemben. Vacsoránkat a Chez Leon-ban, az Ã?zek utcáján (az egészet törökök üzemeltetik) költöttük el. Kagylót. És ittunk hozzá sört. Hozzáteszem, a legdrágábbat, amit a négy nap alatt szerencsénk volt magunkhoz venni (3,5 EUR/2,5 dl).

Szóval egy napra nézve elég szépen teljesítettünk és még csak el se fáradtunk!

Ha péntek, akkor múzeumok

Pénteken sorra vettük a kihagyott látnivalók egy részét, illetve meglátogattunk néhány múzeumot. Elsőnek a szállásunktól legtávolabb eső Hadtörténeti múzeumba mentünk. Itt kedves összevisszaságban vannak felhalmozva a Belga hadtörténet ereklyéi, a múzeum kissé egy raktárra emlékeztet. Sajnos végignézni nem volt időnk, legfőképpen azért, mert ebédszünetre hivatkozva kidobtak minket. A belépő ingyenes.

A Hadtörténetivel szemben egy Autómúzeum található, benne az autógyártás egészét lefedő gyűjteménnyel. Százéves Renault-k, hatalmas Rolls-Royce-ok, fantasztikus formájú Bugattik és más ritkaságok találhatók, kissé szervezetlenül szétszórva. A múzeumból kijövet arra az elhatározásra jutottunk, hogy mielőtt továbbállnánk a szépművészetibe, bekukkantunk az EU-negyedbe. Sommásan, ez utóbbiról nem mondhatok mást mint hogy koszos és jellegtelen.

A Szépművészeti Múzeum (Musées Royaux des Beaux Arts) büszkeségei a Flamand primitívek. És tényleg jók, amit nem gondoltam volna. Van köztük egy-két Bosch is. Bosch minden alkalommal lenyűgöz, elképesztően kifinomult technikájának és Dalí-t megszégyenítő látomásainak nincs és aligha lehet párja. A szintén nem lebecsülendő Rubens-gyűjtemény jelentékeny része sajnos Tokióban volt, de azért néhányat a legnagyobb és a legkisebb vásznak közül meg tudtunk nézni. Itt található még a Brueghel-klán (Pieter, Pieter II, Jan, Jan II) munkásságának sok híres darabja is. Mire a múzeummal végeztünk, beesteledett.

Kicsit még sétáltunk este vacsora után és készítettünk egy pár képet a Grand Place épületeiről. Egy időben Victor Hugo is az egyikben lakott.

Egy szelet 15. század: Bruges

Szombaton Bruges-be utaztunk. Nincs közel, de vonattal csak egy óra az út. �ltalában a belga közlekedésről az a benyomásunk alakult ki, hogy az olcsó és jó, amit itt és most egy példával is illusztrálok: a napi jegy a Brüsszeli tömegközlekedésre 4 ajró, ami eleve nem sok, viszont hétvégén két személyre érvényes!

Szóval a kényelmes és gyors vonattal megérkeztünk Bruges-be. Ez a város igen szerencsésnek mondható, hiszen csak a franciák (akik egyébként úgy tűnik arrafelé a főellenség hálátlan szerepét töltik be) lőtték szét egyszer, viszont soha nem iparosodott és mind a két háború megkímélte. �gy hát tulajdonképpen eredeti állapotában maradt meg az összes épület, a girbegurba utcák és a csatornarendszer (nem az amelyik a szennyvizet szállítja, hanem amin közlekedni lehet).

A középkor textilipari fellegvárára rengeteg turista kiváncsi, nagy a tumultus. Az idegenforgalmi szempontból érdekes részt ennek ellenére pár óra alatt kényelmesen bejártuk. Betértünk a Stadhuis múzeumába, ahol a városháza gyönyörű gótikus ülésterme található és felkaptattunk a Markt-on lévő Belfort tetejére, ahonnan fenséges panoráma nyílik a városra.

A sör, de főleg a csokoládé lényegesen olcsóbb, mint Brüsszelben.

Estig bolyongtunk a macskaköves utcákon, majd egy hangulatos apró étteremben elköltött vacsora után tértünk vissza Brüsszelbe.

Atomium és Victor Horta

Utolsó napunk szomorkás esővel indított. Az Atomiumhoz, Brüsszel 1958-ban a világkiállításra épült száz méternél is magasabb jelképéhez esőben és szélben érkeztünk ki. A vasatomot formázó épületben múzeum üzemel, bár elég felejthető installációk vannak odabenn. A legmagasabb pont a kontinens leggyorsabb liftjével érhető el. A lift üvegtetején keresztülnézve az élmény félelmetes. Amikor visszaindultuk a városközpont felé, a szél ugyan még mindig fújt, de a nap már sütött. Betértünk egy gofrishoz feltöltődni, majd a Horta-múzeum felé vettük az irányt.

A Victor Horta múzeum, egyben az építész egykori háza, egy gyönyörűen koherens (ha a koherencia lehet szép és miért ne lehetne) szecessziós épület, magát Hortát a belga szecesszó atyjának tartják. Háza és a tervei alapján épült többi épület tanusága szerint nem véletlenül. A ház legszebb része talán a lépcsőház, de az olyan apró részletekben is fellelhető a szecessziós mester hatása, mint a mívesen formázott kilincsek és ajtófogók.

Ezzel vettünk búcsút Brüsszeltől és tértünk vissza Budapestre, ahol további útjaink terveit szövögetjük.

Ps.: amint az lassan szokássá válik az úton készült felvételek (mind, nem csak amiket a flickr-re felnyomtam) Orsi lapján tekinthetők meg.