Valsalva manőver
banhill @ 2007 március 31, szombat
Feltehetően mindenki ismeri a fül “kidugulásának” jelenségét. Amikor a hallás valamilyen okból (például gyors szintváltozás — repülő felemelkedése) ideiglenesen mintha tompulna majd rajtaütésszerűen rendbe jön.
Egy megfázás utolsó fázisában vagyok, amikor a legtöbb kellemetlenség már megszűnt, csak egy kis orrváladék (azaz takony) van. Na most minden egyes orrfújásnál az említett jelenséget tapasztalom! Ez kicsit aggasztott, úgyhogy utánajártam mi is ez valójában.
Az anatómiai modell tulajdonképpen elég egyszerű: van ugye a középfül, amit a külső fül felől a dobhártya zár el a külvilágtól. Ez gond lehet, hiszen így nyomáskülönbség alakulhat ki a középfül és a külvilág között, amit a dobhártyának kell elviselnie. Ebben az esetben jelentkezik a “bedugulás”. A probléma megoldására a természet létrehozott egy csatornát — az ún. Eustach-kürtőt — a garat és a középfül között. Ez a csatorna normál állapotban zárva van (ezért is tud kialakulni a nyomáskülönbség), azonban nyeléskor vagy ásításkor rövid időre kinyílhat (ah! ezért működnek hát a sztenderd repülőgépes technikák a kidugításra).
Na és az orrfújás? A nyelésen és az ásításon kívül van még egy (meg biztos több) módja az Eustach kürtő kinyitásának, azaz a nyomáskiegyenlítésnek, mégpedig a Valsalva manőver. Lényege a következő: fogd be az orrod, szorítsd össze a szád és próbálj erősen kilélegezni.
Ez meg épp olyan, mint az orrfújás.
No. 1 — május 7th, 2013 at 4:09 du.
Én kiskoromban észrevettem, hogy ásításnál “kipattan” a fülem, rájöttem, mi történt, és megtanultam kinyitni azt a csatornát (mintha ásítanék, csak nem nyitom ki a szám). Ez azóta is mindig jól jön, mert nem kell ásítanom, vagy orrot fújnom ha bedugul a fülem. Ha nagyon náthás vagyok, az orrfújás amúgy is segít, de ez mindenkire igaz.
Repülőgépen szerintem nem szabad orrfújással vagy csukott szájjal és befogott orral való kilégzéssel kidugítani a fület, mert ha a külső nyomás lecsökken,(és a fent megfogalmazott anatómiából ha kiindulok) a középfülben ehhez képest megnő a nyomás, ezzel a módszerrel pedig adunk még egy löketet a lufinak, ami szerintem akár rosszul is elsülhet.
Az ásítás jól jön ilyenkor, meg persze ha ki tudod dugítani a füledet.
A legrosszabb az, amikor kívülről dugul be a fül, mondjuk úszás után.
Olyankor ugrálhatok, meg cibálhatom a fülemet, sokszor csak akkor dugul ki, mikor már el is felejtettem, hogy be van dugulva.
Most nézem, hogy egy hat évvel ezelőtti cikkre kommentelek.
Ha nem felejtem el és még megoldható, hat év múlva újra visszanézek, tehát üdv, Hat Évvel Későbbi Énem, aki ezt a kommentet olvasod (a többiektől azt kérem, szemérmesen görgessenek lejjebb. Vagy feljebb, nem ismerem a blogmotort)! Ha az életemben felfedezik az időutazást, légyszi két kopogás után gyere be az ajtómon abban a pillanatban, ahogy elküldöm ezt a kommentet.
No. 2 — május 7th, 2013 at 4:16 du.
Ez nagyon-nagyon kiábrándító volt.
Mindegy, maximum visszagondolva lekeversz nekem egy taslit, ha valamit éppen elbaszok.
Mindegy is.
Olvassa egyébként valaki ezt a blogot? Most gyorsan ránéztem a főoldalra és láthatóan két éve nem frissült, elképzelhető, hogy a nagy ürességbe írom ezeket a sorokat? Ha én elfelejtek visszajönni 6 év múlva, ki másnak írhatom ezeket most? Csak úgy bele nagy semmibe? Persze miközben ezt végiggondolom, szorgosan püföli a kezem a billentyűzetet (hú, most az jutott az eszembe, hogy lehet,hogy mikor ezt valaki valaha elolvassa, már ódivatú lesz a billentyűzet. Dedurva).
Abbafejeztem. Komolyan.
No. 3 — május 7th, 2013 at 4:19 du.
Ó, dekedves. Ha ezt olvasod, valaki engedélyezte a kommentemet, merthogy moderálás nélkül nem jelenik meg.
Bonyolódik tehát ez az időutazásos sztori, kedves Hat Évvel Későbbi Énem. Ugyanis nem fogom tudni, mikor engedélyezik a kommentet, tehát nem fogsz tudni kopogni pontosan akkor, amikor elküldtem a kommentet…vagy igen? Elvesztettem a fonalat.
No. 4 — május 7th, 2013 at 8:10 du.
Ez már-már költői volt 🙂
No. 5 — május 7th, 2013 at 8:30 du.
Egyrészt tényleg nem tűnik jó ötletnek a nyomáskülönbség okozta kellemetlenséget további nyomásfokozással javítani, másfelől viszont a vonatkozó wikipedia-szócikk kifejezetten említi a repülést, mint olyan nyomáskülönbséget okozó eseményt, amire a manőver alkalmazható.
Illetve az erőltetett kilégzéskor — értelmezésem szerint — a garatban nő meg a nyomás, melynek hatására az Eustach-kürtő nyílik meg, amin keresztül a középfül és a külvilág nyomása kiegyenlítődik, tehát a dobhártyára nehezedő nyomás csak arra az időre emelkedhet meg, amelyben a garatban a magasabb nyomást fenttartjuk.