Vizes, Február 10
banhill @ 2007 február 11, vasárnap
Bonyolult döntési folyamat eredményeképp úgy határoztunk, hogy Lehel meghívását elfogadva felmegyünk Létrásra és barlangtúrázunk egyet.
Szombaton az eredetileg tervezett hat, majd az áttervezett hét órás indulás helyett háromnegyed nyolckor sikerült elhagyni állomáshelyünket így a kötelező miskolci vásárlást követően 11 körül értünk fel Létrásra.
Létráson persze megkezdődött az immár hagyományosnak tekinthető program-átszervezés: jaj, de szép idő van, menjünk inkább felszíni túrára! Nemá’! Legközelebb akkor megyek csak fel Létrásra, ha kifejezetten szar időt jósolnak előre, úgy remélhetőleg ezt a kört megspóroljuk. Végül mégis a Vizes-barlang győzött a vitában, úgyhogy fél órával később már beöltözve masíroztunk a bejárat felé.
Négy és fél órán keresztül jártuk a barlangot, voltunk a Tónál a Twist-teremben, sokat másztunk és még többet kúsztunk, felmásztunk és lemásztunk sok-sok létrán és egy kicsit szivattyúztunk is. Egyébként a vízállás igen alacsony volt, a Tó mellett el lehetett sétálni száraz lábbal (legutóbbi ottjártamkor csak a felső kötélbe kapaszkodva lehetett ezt megtenni).
Fáradtan (a kipurcanástól azért messze, de korántsem olyan messze, mint amilyen messze Makó van Jeruzsálemtől) de elégedetten értünk ki ismét a napfényre. A napfényre kijutni kicsit mindig olyan mint egy végigsízett nap után levenni a bakancsot, ha érthető mire gondolok.
Némi pihenő és pakolás után elindultunk vissza a fővárosba (már csak hárman, mert a Lehel úgy döntött, hogy fent marad Létráson a barlangászkunyhóban), de előbb betértünk a Molnár Csárdába, ahol elköltöttük szerénynek egyáltalán nem nevezhető vacsoránkat (a magam részéről két tál kiváló Jókai-bablevest és egy fél dunántúlnyi hátszínt). A csárdától Orsi vezetett, így a visszaút fél órával rövidebb volt, mint az odaút. Nem azért mert az Orsi gyorsan hajt. De.
Mire hazaértünk az erő már nem volt velünk, és legfőképpen csak ájulni akartunk az ágyba befele, de sajnos a hülye mániám miatt még egy jó órán át játszottam a mosónőt az overallokkal.
Csak ezután jött az ájulás. De ekkor tényleg.
